A Munkásőrség egykori irodaépülete

A Munkásőrség egykori irodaháza

1016 Budapest, Somlói út 49-51. 

Építész: V. Pázmándi Margit (ÁÉTV)

Belsőépítészek: Németh Péter, Snopper Zsuzsa

Tervezés: 1981–82, építés: 1983–84

Dokumentálás: 2021. március, 2022. május

Fotók: F. Szalatnyay Judit, Kovács Dániel (21. és 22. kép), koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba

Az épület korabeli ismertetése:

V. P. M. (V. Pázmándi Margit): Irodaház a Gellérthegyen, Budapest. Magyar Építőművészet, 1986/2. pp. 40–42.

Ahogy a munkásőrség számára tervezett kollégium bemutatása esetében is, úgy az egy évtizeddel később épült irodaház kapcsán is mentegetőzéssel indít a tervező: „Amikor a megbízást 1981-ben megkaptam, két lehetőség között választhattam: vagy másnak adom tovább a megbízást, és a társasházaktól „elszlömösödött” hegyoldalra újabb épületeket nem tervezek, vagy vállalom a feladatot, ami a kevésbé népszerű, nehezebb, sok támadást involváló — de úgy érzem — becsületesebb megoldás. Számomra — 32 év sokszor nehéz, de mindig megvalósuló feladatai után — egyértelmű volt a feladat vállalása.” 

Pedig a nyolcvanas évek elején már tényleg sem a megbízó, sem a telepítés nem lehetett szimpatikus. Ráadásul az irodaház megépültekor már elkészült a KÖKI, hamarosan a Petőfi Csarnok és a posztmodern Taverna is – a Munkásőrség brutalista elemeket használó stílusa ekkorra nem számított újdonságnak.

Az épület ettől függetlenül a korszak egyik karakteres alkotása lett. Hatalmas mérete ugyan idegenül hat a területen, de különleges, összetett alaprajza kétségkívül nagyon izgalmas. A földszint tengelyeinek irányát még a szomszédos kollégiumépülethez igazította a tervezőnő, míg a felső emeletek meghatározó kubusa ettől kissé elfordul, az utca vonalához illeszkedik. Hasonló tengelyváltásokat Virág Csaba is alkalmazott egyes épületein, például a Teherelosztónál vagy a Fehér Galamb-házon, így téve dinamikussá a tömeget. Szintén a tömeg és a tér tagolása indokolhatta a lépcsőházak vonalvezetését, az emeleti terasz és az átrium kialakítását, vagy a könyvtár bástyára emlékeztető félhengerének különleges elhelyezését.

Hazai fejlesztés volt a ház építési módja, a LIFT-FORM technológia, ahol először az épületmagas, vasköpenyes tartóoszlopok készültek el, majd ezután felülről lefelé alakították ki az egyes szintek födémeit – jelen esetben a négyzetes betonelemekből álló, alul kazettás födémet. A hasonló, mozgalmas mennyezeti felületet eredményező megoldások nyugaton már az ötvenes évektől nagyon kedveltek voltak (pl. Yale University Art Gallery, New Haven, Louis Kahn, 1953).

Az épület a rendszerváltás óta eltelt időben számos funkcióváltáson esett át, és ez mindig belső átalakításokkal, felújításokkal is járt. Karaktere alapvetően mégis változatlan maradt, sőt néhol (csőkorlát, kerek, fa ajtópajzsok, padlóburkolatok) ma is felismerhetjük az eredeti belsőépítészeti részleteket.

Galéria

Kapcsolódó virtuális leletmentés: A Munkásőrség egykori iskolája és kollégiuma

Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés