Virtuális túra
VAU! A fővárosi kutyatratás kultúrtörténete
2022. október 13. - 2024. május 28.
Kurátorok: Balla Loránd, Molnár Álmos
Nincs még egy olyan állat, amely ennyire kötődne az emberhez, mint a kutya! Köztudott, hogy az ember és a kutya egymással való viszonya régi időkre nyúlik vissza. A honfoglaló magyarok magukkal hozták a pulit, a középkori magyar arisztokrácia pedig a vizsla társaságában vadászott. A 19. századi magyarországi polgárság átvette a nemesség szokásait és a vidéki kastélyokból, kúriákból bevitte a kutyát a városba lakótársának. A városi polgár társállata lett, emellett a kutya segítségére szolgált a külvárosi lakás földszintes és udvaros házának őrzésére. A különböző kutyafajták a városi nők divatkellékeiként is gyakran jelen voltak. Az ország központjává váló Pest-Budán különösképpen elterjedt volt a háziállatok tartása, szinte minden második-harmadik háztartásban tartottak egy-egy háziállatot. A 19. század közepén, Pesten 20.000 kutyát tartottak nyilván, napjainkban kb. 350.000-re tehető a kutyák és 200.000 a macskák száma Budapesten, azaz a lakosság negyede tart valamilyen háziállatot. A kedvtelésből tartott ebeken kívül találkozunk a városban számos dolgozókutyával is. Nagy segítség a gazdáik számára a vakvezető-, a különféle gyerek és felnőtt terápiás kutyák, valamint a rendőrség és a katasztrófavédelem munkakutyái. A kutyák szocializációja és az emberrel való kommunikáció fejlesztésére számos kutyaiskola működik Budapesten, amelyek több technikát és módszert alkalmaznak a négylábúak specializált kiképzésére.
Műtárgyak a szabadban
Kurátor: Oth Viktória
A kiállítás a múzeum udvarain a gyűjtemények egy olyan specifikus szegmensét kívánja bemutatni, melyek méretüknél fogva nem tudnak helyet kapni a múzeum falain belül, ám szerepük művészettörténeti és várostörténeti szempontból is igen jelentős.
Show és business Pest-Budán: kötéljárók, önmozgányok és más világszámok
2022. február 10. és május 1.
Kurátorok: Molnár Dániel, Teller Katalin
Kik voltak az első magyar és nemzetközi showmanek? Miért fizetett és min ámuldozott a pesti közönség, amikor Kölcsey a Himnuszt írta? Kinek a műsorára ment el Széchenyi István is? Hogyan hívták eredetileg magyarul a cirkuszt? A tárlat a reformkor alakuló szórakoztatóiparát, mutatványosait, első cirkuszait mutatja be Budapest 1873-as egyesítéséig. Ez volt az az időszak, amikor bűvészek léptek fel a Nemzeti Színházban, és a szózatkomponista Egressy Benjámin „magyar népzenész társasága” mulattatta a szünetben a közönséget. Bemutatjuk a szféra első magyar és nemzetközi sztárjait és műsoraikat: legyenek azok vízenjárók, térhatású képekre szakosodott mutatványosok, szaltózó műlovarnők, az első profi bűvészek, bábosok, légutazók stb. Egyes témákhoz interaktív installációk kapcsolódnak: pl. egy súly megemelésével a látogató összemérheti erejét a hajdani erőművészekével, valamint számos kortárs párhuzam jelzi, mennyi minden (nem) változott az elmúlt kétszáz évben. Azt pedig, hogy „Ilyet még nem láttak!”, nemcsak a mutatványosok, de a kurátorok is elmondhatják: hosszas kutatómunka után ez a magyarországi cirkusztörténet első tudományos értékű kiállítása. A nemzetközi előadók bemutatásához harminc intézmény kölcsönözte kincseit, Svédországtól az USA-ig. A tárlaton látható korabeli pesti hirdetményeket, plakátokat eredeti fölragasztásuk óta nem látta a nagyközönség.
Kloáka, kanális, klozet – kis dolgok és nagy változások. Budapest csatornázásának kultúrtörténete
2021. június 26 - 2022. január 9.
Kurátorok: Molnár Álmos, Perényi Roland
Mi a kapcsolat egy nagyváros halálozási statisztikája és egy vécécsésze között? Mi köze van Széchenyi Istvánnak az angolvécéhez? Hogy oldották meg a reformkori pest-budai hölgyek a „kisdolgukat”? Hogyan alakult ki a fürdőszoba mint különálló funkcionális helyiség? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ legújabb időszaki kiállításunkkal. Jóléti társadalmunk öntudatlanul élvezi a hétköznapok eszközeinek előnyeit; magától értetődő számunkra a csapból folyó víz és a vízöblítéses vécé. Pedig ezek széles körű használata nem olyan nagy múltú ahhoz képest, hogy mekkora előrelépést jelentettek a higiénia történetében. A mindennapok tisztaságát, kényelmét meghatározó eszközöket a használók számára többnyire láthatatlan hálózat egészíti ki és teszi működőképessé: földalatti csövek világa alkot hatalmas rendszert, amely tisztaságot biztosít a víz lakásokba vezetésével és a szennyvíz elvezetésével. Kiállításunk ezeknek a mindennapi higiéniai eszközöknek a történetét járja körül úgy, hogy feltárul mögöttük az a hatalmas föld alatti hálózat, amely a 20. század elejére már a modern metropoliszokhoz közelítette Budapestet is. Az újkor egyik legfőbb jellegzetessége, az urbanizáció, a városok lakosságszámának növekedése világszerte problémák sorát szülte. A kis területen összezsúfolódó lakosság a gyorsan iparosodó nagyvárosokban, például Londonban is komoly közegészségügyi kihívás elé állította a hatóságokat. A megelőző korokból örökölt csatornarendszerek elavultsága, vagy éppen a csatornázás teljes hiánya az emberi életeket közvetlenül veszélyeztető állapotokat eredményezett, hiszen a tömegek szennyvízkibocsátása – és ezzel együtt a járványveszély – nőttön-nőtt. Pest-Buda is rendelkezett a barokk korban létesült csatornákkal, de a pesti oldalon akadálytalanul meginduló városterjeszkedés megnyitotta az általános csatornázás szükségességének igényét is. A reformkor urbanizációja – a Lipótváros kiépülése, a külvárosok növekedése – számos új területen tette szükségessé a csatornahálózat kiterjesztését, és a nagy árvizek rámutattak a város sérülékenységére: a dunai csatorna-kitorkollásokon át beáramló árvíz oda is elért, ahová a felszínen nem jutott volna el. Történetünk egyik fontos sarokpontja, hogy új kórokozók jelentek meg a középkor rémének tekinthető, de hazánkban még a 18. században is pusztító pestis után. A kolera 1831-es megjelenése évtizedenként visszatérő súlyos járványokat okozott. Emellett számos más kórság – a tífusz, tüdőbaj, vérhas – is pusztított. Pest-Budán, majd Budapesten a városfejlődés közhigiéniai felismerései, majd törekvései nagyrészt e járványok szomorú tapasztalatainak hatására alakultak. Az 1890-es években már megszilárdult a közvéleményben annak az angol találmánynak a szükségessége, amely napjaink háztartásaiban már elengedhetetlen. E találmány két betűje mögött már egy főgyűjtőket, házi csatornákat és egyenletes vízszolgáltatást feltételező hálózat rejlik. Kiállításunk tehát a higiénia felszín felett zajló átalakulása mellett a felszín alatt zajló változásokra, a városi csatornahálózat történetére egyaránt koncentrál, ugyanakkor olyan kultúrtörténeti érdekességeket is felvillant, mint például az ember biológiai működése során keletkezett salakanyagokhoz való viszonyulás irodalmi, filmes vagy éppen képzőművészeti lecsapódásai. A kiállításban látható archív fényképek, dokumentumok és a csatornázás- és higiéniatörténethez kapcsolódó tárgyak (pl. mosdó- és ágytálak, bidék, fertőtlenítő eszközök és csatornadarabok) jelentős része a múzeum gyűjteményéből származik, közülük többet kimondottan erre a kiállításra gyűjtött vagy vásárolt a múzeum, de több budapesti köz- és magángyűjteménytől (Budapest Főváros Levéltára, Épületgépészeti Múzeum, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum) és magánszemélytől is kölcsönöztünk tárgyakat.
BTM Kiscelli Múzeum állandó kiállítása
A Google Kulturális Intézetével (Google Cultural Institute) való együttműködés révén 2016. januárjától három virtuális kiállításunk és több, mint 170 műtárgyunk tekinthető meg a Kiscelli Múzeum online kiállításán, ahol lehetőség van a múzeum belső tereinek virtuális bejárására is.
A Kiscelli Múzeum online kiállítása a múzeum különféle gyűjteményeiből szemezget, sőt a látogatók a Street View segítségével bejárhatják a múzeum valamennyi kiállítótermét is. A bemutatott tárgyak között több olyan is akad, amely korábban nem került a múzeum látogatói elé. Ilyen például az, a 20. század elején készült, német gyártmányú — ruhásszekrény méretű — Polyphon zenegép, amelyet nemrégiben állítottak helyre.
Az online kiállításon a látogatóknak nem csak arra nyílik lehetőségük, hogy külön-külön megcsodálják az egyes tárgyakat. A múzeum kurátorai olyan online kiállításokat rendeztek belőlük, amelyeken régi fotográfiák, korabeli használati tárgyak, festmények és szobrok segítenek hozzá Budapest 19-20. századi történetének megismeréséhez. Az egyik ilyen online kiállítás egy 1914-ben elkövetett, a múzeum épületéhez is kapcsolódó bűntényt — a kor híres kurtizánjának, Mágnás Elzának meggyilkolását – mutatja be egykorú fotók, dokumentumok alapján.
Ha pedig valaki arra is kíváncsi, hogyan helyezkednek el ezek a tárgyak a kiállítótérben, és milyenek a múzeum tárgyainak otthont adó Kiscelli kastély termei, az Street View sétára indulhat a múzeumban. Az impozáns épület összes terméről, így az egyedülálló romtemplom kiállítótérről is készültek felvételek, amelyeket a Google mérnökei speciális Street View kamerákkal rögzítettek, majd digitálisan úgy illesztettek össze, hogy az egy múzeumi séta élethű benyomását kelti.
A Google Kulturális Intézetének honlapján több mint 1000 múzeum több mint 200 ezer műtárgyában gyönyörködhet világszerte bárki, köztük magyarországi intézményeknél őrzött alkotásokban is: a Kiscelli Múzeum mellett láthatóak a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Zeneakadémia, a Magyar Állami Operaház és a Holokauszt Emlékközpont online kiállításai is.
Belépshez kattintson a képre:
