Nagy Szent Kristóf ólom domborműve

 

A belvárosi Váci utca 6. szám alatt 1789-ben építette fel új házát egy Schwachhofer József nevű patikus, aki az épület földszintjén meg is nyitotta gyógyszertárát. Ezt Nagy Kristófhoz címezte, és cégér gyanánt egy, a szentet ábrázoló festményt helyezett el az épület sarkán. Később az új tulajdonos, Birly Ede a festményt egy óriás szoborra cserélte le, ami már nem csak a patikát hirdette, a kor divatja szerint a ház névadója is volt. Akkoriban minden városi háznak neve volt, amely ugyanazt a célt szolgálta, mint később a házszámok.  A kései klasszicista stílusú szobor – valószínűleg az addig soha nem látott mérete miatt – hamar a város „kedvencévé” vált. Mindenki ismerte, igazodási pont lett. Az sem véletlen tehát, hogy a sarokház melletti teresedést rögtön Kristóf térnek kezdték nevezni, és így hívják azt mind a mai napig is.

 

 

A szobrot Bauer Mihály faragta 1833-ban homokkőből, és azt Birly orvos házának sarok szegletében állították fel úgy, hogy egy hatalmas (az első emeletig felérő) talapzatot emeltek Szent Kristóf talpa alá.  A szent vállán ülő kis Jézus így az épület második emeletéig ért fel.

 

A város egyik nevezetessége, Pest legnagyobb szobra a városrendezésnek esett áldozatul. A ház után Kristóf térnek nevezett területet bővíteni kívánták, ezért az egész épület lebontása mellett döntöttek. A szobrot – mivel a városban igen közismert volt – meg szerették volna menteni, ezért annak áthelyezését határozták el. Meglehetősen problémás ügy volt Nagy Kristóf földre szállítása, ugyanis a 3 m magas szobrot Bauer mester egyetlen kőtömbből faragta ki, és roppant nagy súlya volt. Hosszas tanácskozás után arra jutottak, hogy Kristófot derékban ketté fűrészelik, és lent összeragasztják. A számára kijelölt új helyszín a központi városháza udvara lett. A szobor itt is népszerű volt, bár más lett a hatása. Bauer szobrász ugyanis mivel magas állványra tervezte eredetileg az alkotást, ennek megfelelően komponálta a két alak pozícióját, hogy azok „alálátással” szemlélhetőek. A városháza udvarán viszont már nem került magas talapzatra Szent Kristóf. Persze monumentalitása itt is jól érvényesült.

A szent kőszobra 1933-ban még megélte a 100. születésnapját, ezt hivatalos városi ünnepség keretében tették emlékezetessé. A II. világháború azonban nem volt ilyen kegyes hozzá. Találatot kapott, és az alak széttört. Kristóf fejét és a kis Jézus torzó alakját ma a Fővárosi Képtár őrzi.

A Váci utcában a rendezés utáni új telekre 1909-1911 között új ház épült. A régi szobor helyén – mintegy emlékeztetőül – egy Szent Kristófot ábrázoló ólom domborművet helyeztek el. Ez tulajdonképpen a gyógyszertár portáljáról leszedett elem volt, ami a nagy szobor kicsinyített, kétdimenziós másolata.  (Ennek az eredeti portálnak egyes részeit láthatják ma földszinti kiállítótermünkben a látogatók.)

 

A II. világháborúban nem csak az eredeti kőszobor, de a Váci utcai ház is megsérült. A romos épületet végül lebontották, illetve jelentősen átalakították, a Kristóf emlékmű pedig a Kiscelli Múzeum raktárába került.

1974-től a főváros Aszonyi Tamás kődomborműve hirdeti a tér és a régi ház egykori névadójának emlékét.