December 3.

Mézeskalács forma pólyás baba mintával, 1833 után 

BTM Kiscelli Múzeum Néprajzi Gyűjtemény

Helyszín: VII. Csányi utca 3.

TÉRKÉP

A mai értelemben vett cukrászdák csak az 1830-as évekre alakultak ki. Az üzletek süteménykínálatát erősen meghatározta a kor technikai fejlettsége, habos, romlandó édességeket egyáltalán nem tarthattak hosszabb ideig a kínáló pultban. Épp ezért az édességet az olyan tartós dolgok jelentették, mint például a mézeskalács. Sokat elárul, hogy a mézeskalács szót már a középkorban is használták, és a mézesbábosokról több száz éves nyilvántartások is fennmaradtak. A mézeskalács amiatt is a legelterjedtebb édességforma volt, mert évszázadokon át a méz volt az egyetlen édesítő szer, amely a köznép számára szinte bármikor elérhető volt. (A nádcukor használatát csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, és Európában a répacukor gyártása csak az 1750-es években indult el az itteni klímán is jól megtermő cukorrépából.) A mézeskalácsosoknak sokkal hamarabb volt céhes testülete, mint a cukrászoknak, ez a 20. századra több, presztízs jellegű konfliktushoz vezetett, de számunkra ez most nem olyan lényeges.

Pesten a mézeskalácsosok 1834-ben kaptak céhalapítási engedélyt. Ezt annak a Beliczay családnak köszönhetjük, akinek a tulajdonában volt az itt bemutatott ütőfa is, és akinek a mai Csányi utca 3. szám alatt működött egykori műhelye. A család is ebben az épületben lakott, sőt az egész épületet nemes jeskófalvi és beliczi Beliczay Béla építtette 1885-ben. Már az ő édesapja is mézeskalács készítésével foglalkozott, tulajdonképpen neki köszönhető, hogy iparrá vált ez a tevékenységi forma. Beliczay Imre (1806 – 1872) kezdeményezte az országgyűlésben a magyar méz védelmét is, szorgalmazta, hogy a mézes sütők csak igazi, valódi mézzel dolgozzanak. A pesti mézeskalácsos céhnek al- majd főcéhmestere volt. Évente több száz mázsa mézet dolgozott fel és forgalmazott. A mézeskalács a 19. században nem egy szezonális, karácsonyi édesség volt, hanem az év bármely szakában nagy népszerűségnek örvendett. Készíthették táblában, vagy ütőfával különféle formákat alakítottak ki belőle. Külön kategóriát jelentett a kiló számra vásárolható puszedli vagy stangli. Szintén kedvelt volt az ejzolt tészta is. Ebbe nem tettek mézet és fűszert, hanem sütés után festéssel, színes cukormasszával (ejz), cukorrózsákkal, tükörrel díszítették. Ahogy a legtöbb mézeskalácsos, Beliczay Imre is foglalkozott viaszgyertyák készítésével. Az 1867-es király koronázásra például ők szállították a díszes gyertyákat. Műhelyét 1878-ban költöztette át a mai Csányi utcába a Király utcából. Ezt az ingatlant modernizálta fia, aki tovább vitte a mesterséget. A Beliczay családban öt generáción át folyt a mézeskalácsok készítése. 

Nagyképhez kattintson az ablakra!

Vissza a kalendáriumra: Kiscelli Advent TO GO