SOTE Markusovszky Lajos Kollégium

SOTE Markusovszky Lajos Kollégium

1089 Budapest, Szenes Iván tér 7.

Építész: Ázbej Sándor (KÖZTI)

Társművészek: Kerényi Jenő, Majoros János

Tervezés: 1962–63 k., építés: 1964

Dokumentálás: 2023. szeptember, 2024. február

Fotók: F. Szalatnyay Judit, koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba, szöveg: Tóth Dóra Zsófia

Korabeli és további források:

(sz.n.): BOTE-kollégium. Magyar Építőipar, 1966/1., pp. 14–15.

Kohut-Jankó Anna: A plasztikus hatvanas évek. Ars Hungarica, 2018/2. pp. 217–238.     

köztérkép.hu – A gyógyítás története

köztérkép.hu – színes samott falburkolat

Az Orvostudományi Egyetem Markusovszky Lajos Kollégiuma (közismert nevén: "Rezső") a II. ötéves terv (1961–65) keretében valósult meg, saját korában az ország egyik legkorszerűbb diákotthonaként. Az építész, Ázbej Sándor a Budapest belvárosától kissé távolabb eső, viszonylag szűk telepítési területre átgondolt térhasználatú, újszerű megoldások sorát tartalmazó épületet tervezett.

A hangsúlyos főbejáratot az étterem lábakra állított tömege adja, amely a hosszoldalát megnyitó üvegezés miatt viszonylag nagy méreteivel sem hat nehézkesnek. A kubus üvegfalú, keskeny nyaktaggal kapcsolódik a kollégiumi épületszárnyhoz. A földszinti előcsarnokból kettős belső folyosó indul, ezekre felfűzve sorakoznak az eredetileg négy-, jelenleg már a mai igényeknek megfelelőbb háromágyas lakószobák. A folyosók között helyezkednek el kisebb egységekre bontva a kiszolgáló helyiségek, vizes blokkok, konyha, valamint a nagyméretű légudvarok, biztosítva a belső terek természetes szellőzését és megvilágítását. Az előtérből egykarú lebegőlépcső vezet fel az emeletre. Ez a nagyvonalú vonalvezetés az első emelettől felfelé háromkarú lépcsőben megtörik, de az alaprajzi elrendezés a felsőbb szinteken megismétlődik. A diákszálló tetejét pedig napozóteraszként álmodta meg a tervező – még zuhanyzókról is gondoskodott. 

A kollégium falait szabályos hálós elrendezésben apró, téglalap alakú burkolóelemek fedik. Az egyenetlen felszínű lapok adják a felület finom, folyton változó árnyékjátékát. A homlokzati kialakítás a belső berendezés részletein – a nagyterem eredeti fekete-sárga függönyének pixeles mintáján – is visszaköszön.

2017-ben az energetikai korszerűsítés során a lakófunkciójú épülettömeg eredeti burkolatát eltávolították, de a régi külsőre egyszerű építészeti gesztus: jelzésértékű síkfogasság reflektál. 

A ’60-as években szabályozás ösztönözte művészeti alkotások elhelyezését az új állami beruházások esetében, ezért az építészet mellett rendre megjelenő társművészeti alkotások a szocializmus időszakának fontos lenyomatai. Jelen vannak a kollégium épületén is. Majoros János színes, négyalakos, mázas samott kompozíciója az előtér hátsó falát díszíti. Az étterem külső oldalfalát pirogránit dombormű borítja, Kerényi Jenő az orvostudomány szimbolikus ábrázolására hivatott, „A gyógyítás története” című reliefje. A sokalakos kompozíció vésett formaalakításával, negatív felületeivel jól kiegészíti a homlokzatok geometrikus burkolatát és a rusztikus lábazati kőburkolatot. A fél és egy négyzetméter között váltakozó nagyságú mozaikdarabokból összeillesztett alkotás jobb alsó sarkában olvasható a művész monogramja és a tervezés éve.

Galéria

Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés