Az egykori Magyar Néphadsereg Művelődési Háza

Az egykori Magyar Néphadsereg Művelődési Háza

1143 Budapest, Stefánia út 34-36.

Építészek: Kiss Albert, Zádori Attila (BVTV)

Belsőépítészek: Bánk András (BVTV), Szerdahelyi Laura, intarzia: Fót Ernő, falikárpit: Vörös Rózsa, Redő Ferenc

Tervezés: 1973–74, építés: 1975–78

Dokumentálás: 2016

Fotók: Bakos Gergő, Fortepan, koncepció: Branczik Márta, szöveg: Tóth Dóra Zsófia

Korabeli források:

Z. A. (Zádori Attila): Magyar Néphadsereg Művelődési Háza, Budapest XIV. Magyar Építőművészet, 1980/5. p. 17–23.

A mai Honvéd Kulturális Központ múltja a 19. század végére nyúlik vissza, amikor Meinig Arthur építész tervei alapján megépült a Park Klub (ma Stefánia Palota) a kor elegáns, forgalmas korzóján, a Városligethez közeli Stefánián. A széles teraszokkal bővített nyári pavilon főúri szórakozóhelynek, kaszinónak épült, majd a második világháborút követő államosítás során került az akkori Magyar Néphadsereghez, kulturális célokra. Funkcióját megtartva, más társadalmi réteget szolgálva működött tovább.

A kulturális központot a meglévő épület mellé, de azzal az alagsorban összekötve telepítették a gazdag vegetációjú telken. A teraszos, magassági és mélységi értelemben tagolt tömeg alkalmazkodik a régebbi tömbhöz, közvetlen környezetéhez igazodva földszint + 3 emeletes. Külső megjelenését a hetvenes évek high-tech világára jellemző fém és üveg szerkezet határozza meg, eleganciáját az üveg mellett a márványburkolat hangsúlyozza.

A ház a maga korában modern, kortárs építészeti remekműnek számított, korának legmagasabb színvonalát nyújtotta. Az acéltokba helyezett csehszlovák gyártmányú fényvisszaverő (és hőszigetelő) üvegtáblák mögött filmvetítésre, színielőadásra és konferenciákra is alkalmas nagyterem, étteremmel és játékteremmel bővített klubhelyiségek, tekepálya, valamint könyvtár és szakköri termek kaptak helyet. Ez a hármas funkcionális felosztás a raszteres szerkesztésű alaprajzon is jól elkülönül.

Az épület súlypontjában a legnagyobb közönségforgalmú helyiségek között a vertikális kapcsolatot a három fő szintet összekötő lépcső biztosítja. A teljes belmagasságú, íves üvegfallal körülvett, fehér márvány burkolatú csigalépcső az enteriőr leghangsúlyosabb építészeti eleme. 

A belső terek kialakításában iparművészek is részt vettek, így született meg a Gobelin terem falikárpitja, az Intarzia terem falfelülete, valamint a színházterem előterének hullámzó faburkolata, amely Szerdahelyi Laura belsőépítész tervei alapján készült el. A középbarna fa falburkolat meleg árnyalata dominál más közösségi terekben is. Az igényesen kialakított, klimatizált enteriőrök a kor abszolút luxusát nyújtották a hatalom első számú legitimációs szerve: a hadsereg vezető tagjainak. Ma az intézmény már nyitott kulturális-közösségi tér étteremmel, kávézóval. 

A belső terek, berendezések az évek során kisebb felújításokon, átalakításokon estek át, de a főbb építészeti jellegzetességek ma is mind fellelhetők, megfigyelhetők. A ház gondosan karbantartott parkja medencéivel, árnyas ősfáival kellemes pihenőhely, és habár a megnyitót követően felavatott A béke védelmében című szoborkompozíciót a rendszerváltás után eltávolították, a kortárs szoborpark kárpótolja a látogatót.

Galéria

Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés