Déli pályaudvar

A Déli pályaudvar állomásépülete

1013 Budapest, Krisztina körút 37.

Építész: Kővári György (MÁVTI)

Belsőépítészet: Hornicsek Erika, Szerdahelyi Laura

Tervezés: 1968–70, építés: 1970–73

Dokumentálás: 2019. november és 2020. március

Fotók: F. Szalatnyay Judit, koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba

Az épület dokumentálása a 17. Nemzetközi Építészeti Biennále Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című magyar kiállítási projekttel együttműködve készült.

Az épület korabeli ismertetései:

Kővári György: A Déli pályaudvar átépítése 1970–1975. Budapest, 1973/5. pp. 17–19.

(Kővári György): A Déli pályaudvar átépítése. Magyar Építőipar, 1977/1. pp. 32–34.

K. Gy. (Kővári György): Déli pályaudvar, Budapest. Magyar Építőművészet, 1978/3. pp. 12–15.

Derdák Tivadar: Vasúti felvételi épületek. Magyar Építőipar, 1978/9-10. pp. 532–544.

A mai Déli pályaudvar helyén már a 19. században is fontos közlekedési csomópont volt, amit az 1950-es évek elején tervezett metróépítéssel tovább kívántak bővíteni. Bár a metróállomás kiépítését akkor leállították, addigra a felszín alatti elemek egy része és a lejárat már elkészült. A metrókapcsolat és a későbbi bővítés lehetőségének figyelembe vételével épült fel 1962-re a mai fejpályaudvar elődje, egy kisebb, modern csarnok, a kapcsolódó peronokkal (ebből az építési periódusból származnak az Alkotás út felé nyíló, balatonalmádi vörös terméskővel burkolt falak és kapuk). Az 1960-as évek végén folytatódott a balatoni forgalom növekedésével egyre fontosabbá váló csomópont teljes kiépítése, az UVATERV és a FŐMTERV közreműködésével megépült a metróállomás, az aluljárók és az ezt összekapcsoló látványos, és akkoriban kedvelt (lásd Sergels torg, Stockholm, David Helldén, 1967) süllyesztett gyalogos előtér.

A korábbi csarnok bővítése, a szélesen elterülő, egyemeletes monolit vasbeton szerkezetű új utascsarnok 1973-ban nyílt meg. Földszintjéről indul a kör alakú metrólejárat, és itt volt a nemzetközi jegypénztár is, mellettük mindkét oldalon pillérek osztotta szabad közlekedő tér. Az épület domináns eleme a kecsesen ívelt vonalú, emeleti márvány–üveg homlokzat. Mögötte vasúti jegypénztár és tágas váróterem volt, ide párhuzamos ívű, fehér márvány burkolatú széles lépcsőkarok vezettek fel. Mivel az építész véleménye az volt, hogy „Az utasáramlás legfontosabb haladási iránya körívekre épül”, ezt a koncepciót jól láthatóan érvényesítette is az épület belső forgalmi elemeinél. A belső lépcsők ívesek, a jegypénztárak kör alaprajzúak, még a kör alakú metrócsarnok külső falát élénkítő jellegzetes műkő plasztika is íves elemekből áll. Ma a rengeteg hozzátoldás, alakítás miatt az épület alapformái és díszei szinte már alig érzékelhetőek. A pályaudvarról szóló leírások sajnos nem térnek ki a nemes anyagokból készült, gondosan megtervezett (és mára már pusztuló) belsőépítészeti elemekre. Az első emelet főleg a fekete-fehér színek kontrasztjára épült, feketén csillogó norvég természetes kvarcit burkolata finoman eltartott pilléreken és a gondosan rakott padlón, elegáns, fehér és szürkésfehér márványborítás a falakon, lépcsőmellvédeken, vörösréz kapaszkodókkal kiegészítve. A teret az acélszerkezet nélküli, szinte egybefüggő, teljes belmagasságú füstüveg homlokzat nyitja meg a különleges panoráma felé, ami előtt belül csak egy fém támaszkodó-védő korlát fut végig. (Az utascsarnok Vár felőli végén nyílt meg a hipermodern önkiszolgáló bisztró – ez majd külön posztban szerepel, mert olyan izgalmas!)

Az alsó szintek belsőépítészeti világa más, mint a csarnoké, sokkal színesebb: kék-zöld mázas kerámiaburkolat volt a telefonfülkéknél, piros és sárga ülőkék a süllyesztett előtérben, a csatlakozó aluljárókban kékre és zöldre színezett fém burkolati elemek. Szintén az épületkomplexum része a vágányok Vár felőli oldalán húzódó MÁV üzemépület és irodaház emeletes tömbje, ami csak évekkel később, 1977-re készült el.

Galéria

Kapcsolódó virtuális leletmentés: A Déli pályaudvar gyorsétterme

Kapcsolódó projektkiállítás: Laura ideges

Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés