NEM LÁTOGATHATÓ - Válogatás a XX. századi képzőművészeti gyűjteményből

Az 1992-ben megnyitott állandó kiállítás egy részét, amely a Kiscelli Múzeum első emeleti termeiben és folyosóin látható, 2003 őszén, az új várostörténeti kiállítással összefüggésben, átrendeztük. A képzőművészeti gyűjteményt reprezentáló kiállítás a nagybányai mesterektől és más, a XIX. század végének művészetét jelentősen befolyásoló alkotók műveitől az 1990-es évek művészetéig követi nyomon a huszadik század legfontosabb tendenciáit és alkotóit.

A századforduló művészetét meghatározó művészek közül kiemelkedik Ferenczy Károly: Lovagló gyermekek (1905) című munkája.

A XX. század egyik legvirágzóbb korszakát, a tízes éveket Rippl-Rónai József: Lajos és Ödön (1912), Gulácsy Lajos: Bellagio (1914) vagy Tihanyi Lajos: Tájkép hiddal (1909) című festményei képviselik.

A szobrászat remekei közül olyanok láthatóak, mint Vedres Márk: Furulyázó fiú (1905), vagy Medgyessy Ferenc: A kis lovas (1915 k.).

A két világháború közötti időszakot Egry József, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Vajda Lajos, Kassák Lajos, Derkovits Gyula, Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Czóbel Béla, Vaszary János művei jelenítik meg. Fontos szerepet kapott a kiállításon a II. világháborút követő időszak, az „Európai Iskola” bemutatása, olyan főművekkel, mint Lossonczy Tamás 1945-ben festett Fájdalom és remény című monumentális alkotása, Vajda Júlia, Anna Margit, Vilt Tibor, Rozsda Endre, Bálint Endre, Jakovits József művei.

Az 50-es éveket Somogyi József: Martinász-a képviseli, olyan munkák mellett, mint Ország Lili: A kiscelli múzeum udvara. A 60-as évek Korniss Dezső, Veszelszky Béla, Bálint Endre, Deim Pál, Barcsay Jenő jelenítik meg. A következő termekben pedig Kokas Ignác, Schaár Erzsébet, Kondor Béla, Gyarmathy Tihamér munkái láthatók.

Ezekben a termekben az idősebb mesterek mellett a magyar neoavantgárd fiatal generációjának törekvéseit Jovánovics György, Keserü Ilona, Tót Endre, Konkoly Gyula, valamint a korban hozzájuk közel álló, de mozgalmakhoz nem kapcsolódó Altorjai Sándor művei jellemzik.

Az utolsó kiállítási egység Nádler István, Fehér László, Hencze Tamás, Deim Pál alkotásaival kezdődik és Károlyi Zsigmond, Birkás Ákos, valamint Swierkiewicz Róbert 90-es években készült műveivel zárul.

A válogatás természetesen a gyűjteménynek csak egy töredékét mutatja be, de mégis átfogó képet ad a XX. századi magyar művészet fő irányairól, s mint ilyen jószerivel az egyetlen kiállítás Budapesten.