Kurátori előszó

Somosi Rita és Szarka Klára - Kurátori előszó

A ruhátlan emberi test ábrázolása a művészet minden műfajában a kezdetektől hangsúlyosan jelen volt, hol bibliai-mitológiai történetbe ágyazva, hol a szépség megtestesítőjeként. A történeti korok, a közízlés, a közmorál mellett számos tényező alakította és alakítja az emberi testhez való viszonyunkat. Az egészséges és fiatal test a humán és univerzális szépség és harmónia szimbóluma lett. Később, a reneszánsz idején vált önálló műfajjá az akt, s a fotográfia megjelenése után nem sokkal, az 1850-es évekből már számos dagerrotípia bizonyítja, hogy a portré és városkép mellett az akt térnyerése mennyire gyorsan végbement: a fotográfiában szinte azonnal megjelent a mezítelen test, a testiség különféle mozzanatait, vonatkozásait értelmező, elemző, prezentáló művek sora.

A test reprezentációja – és minden, ami hozzá kapcsolódik – a mai napig érzékeny terület, a nemi és társadalmi szerepek, identitás- vagy a morál változása mind tetten érhetők az alkotók témához való viszonyulásában. Manapság a nemi szerepek társadalmi megítélésének, különösen a hagyományos – jobbára férfiak által diszponált – női szerepek változása érinti ezt a műfajt. A nemek közötti egyenlőtlenségek a társadalmi diskurzus részévé váltak a világon mindenütt. Talán emiatt is tapasztalható, hogy a kortárs alkotók egy része óvatosabban közelíti meg a műfajt s markánsan több női alkotóval találkozhatunk, akik szinte teljességgel eltávolodtak a klasszikus akttól mint követendő tradíciótól. A Testkép kiállítás ezeket a tendenciákat mutatja meg a maguk gazdagságában és ellentmondásosságában.

Enteriőrfotók: Mucsy Szilvia

Vissza a főoldalra: TESTKÉP - Akt a kortárs magyar fotográfiában