2023 - Szárnyalás - Vol - Filght. Reigl Judit figurális festészete

Kurátor: Cserba Júlia, Gát János, Róka Enikő

Helyszín: Templomtér

Reigl Judit születésének századik évfordulóját kiállításokkal ünnepli számos európai és hazai múzeum. A Kiscelli Múzeum–Fővárosi Képtár tárlata a berlini Neue Nationalgalerie és a budapesti Szépművészeti Múzeum kiállításait köti össze: míg az előző a művész legismertebb alkotói korszakát, az 1950-es és 1980-as évek közötti festményeit tekinti át, az utóbbi Reigl munkásságának első és utolsó éveiből válogat. A Kiscelli Múzeum tárlata e két kiállítás törzsanyaga közötti periódusra fókuszál, és első ízben mutatja be, hogy milyen jelentős helyet foglalt el Reigl Judit egész életművében az emberábrázolás.

Művészi pályájának egymást követő – vagy átfedő, a ráfestések miatt sokszor egymást lefedő – korszakait Reigl egyetlen organikus folyamatnak látta, nem tett különbséget absztrakció és figurativitás között. A kritika azonban sokáig értetlenül fogadta az időről időre felbukkanó figuratív képeit, s ma is lényegesen nagyobb az absztrakt munkái iránti érdeklődés. A kiállítás Reigl periférikusnak tekintett, kevéssé ismert sorozataira hívja fel a figyelmet, hiszen életműve csak ezek beemelésével, s a művész következetes gondolkodásának feltárásával értelmezhető.

Reigl Judit (1923-2020): New York, 2001. szeptember 11-ét követően (Suite de New York, 11 septembre 2001)

Életre szóló nyomot hagytak benne az első olaszországi útja során látott művészeti emlékek, s a későbbiekben is gyakran látogatta a múzeumokat, gyűjtötte a számára fontos képek reprodukcióit. Egy Rómában megpillantott Lázár feltámasztása katakombafestmény, Michelangelo freskói, Cézanne, Matisse, Malevics, Rothko, az egyiptomi szobrászat vagy a lascaux-i barlangrajzok vizuális tapasztalatai jól érzékelhetőek az Ember (1966–1972), a Lepel-kódfejtés (1973), a Bejárat-Kijárat (1986–1988), a Szemben… (1988–1990), az Egy test többes számban (1990–1992), a Kívül (1993–1999), a Megfizethetetlen test (1999–2001) vagy az Egy test többes számban II. (2008–2009) sorozatain, melyekből néhányat bemutatunk a kiállításon. „Ezek a testek az égben nem függetlenek a mennybemenetel vagy a feltámadás ikonográfiájától. Az én alapvető problémám a megjelenés, eltűnés” – mondta a pályájára visszatekintő idős művész, akit az űr, az atomok világa, a semmi, a végtelen, és az univerzum erőinek kitett ember mint egzisztenciális kérdés és mint festői probléma foglalkoztatott. Az atom, a foton, a bolygó éppúgy test, mint az ember, vagy maga az alkotó: „Mindenségnek részecskéje/ Maga a mindenség” – írta 1985-ben. Az átjárás a legnagyobb és a legkisebb, az egyedi és a kozmikus, vagy a festészetben az absztrakt és a figuratív között bármikor lehetséges, hiszen ezek mind ugyanannak a különböző, nem ritkán egyidejű megközelítései. Figuratív munkáinak kiemelése a kiállításon nem jelenti radikális leválasztásukat az életműről, hanem a cél jelentőségük hangsúlyozásával épp e művek visszahelyezése eredeti kontextusukba.

A kiállítás a művész hagyatékát őrző és a szerzői jogokkal rendelkező párizsi alapítvánnyal, a Fonds de dotation Judit Reigllel  együttműködésben valósul meg.

Kapcsolódó programok, tárlatvezetések: Mi zajlik épp?