Bolyongások. Ország Lili Kiscellben

2024. NOVEMBER 16. - 2025. ÁPRILIS 6.

Helyszín: Templomtér

Kurátor: Árvai Mária

Látványtervező: Kálmán Eszter

>>ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS<<

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:

2024. 12. 29. (vasárnap)

A kiállítás zártkörű rendezvény miatt 15:45-ig látogatható!

Összetett viszonyulás a múlthoz: ez Ország Lili művészetének központi témája. Életművében különös hangsúly került a történelem és az emlékezés viszonyára, az egyéni és a kulturális emlékezet folyamataira. A szakralitással keveredő zsidó történelemfogalom, a gondolkodással összefüggő emlékezetmunka, a túlélő művészt űző lelkiismeret, hogy az áldozatokról méltón megemlékezzen, olyan főművek alkotására sarkallták, mint a Rekviem-sorozat vagy a De Profundis-triptichon. Az életművet lezáró, összegző jellegűnek tekinthető Labirintus-sorozat szintén emlékezés: visszatekint az életútra, él az önidézés eszközével, és kultúrtörténeti vonatkozású motívumaiban ókori emlékek sejlenek fel.

A Fővárosi Képtár gazdag anyaga is – bár szűkebb fókusszal – megengedi az emlékezés témájára felfűzött vizsgálódást. A tárlat vállaltan a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár sajátos nézőpontjából tekint az életműre: egy-két kivételt leszámítva a saját gyűjteményünkben található Ország Lili-műveket mutatunk be. 

A kiállítás a gyűjteményből kiinduló, magára az intézményre is rátekintő kiállítások sorába illeszkedik. Hangsúlyosan tárgyalja a hatalom és művészet komplex viszonyát, a Rákosi- majd a Kádár-korszak szürreális zártságát, a művészi tájékozódás nehézségeit, az információéhség kikényszerítette alkukat. Ország Lili szinte egész életműve abban az apró garzonlakásban született, ahol a főiskola befejezésétől egészen 1978 elejéig lakott. Rendkívül szűk élettere éles ellentétben állt gondolatainak szabadságával, tágas és gazdag belső világával, szellemi terével, amelyben művei révén bolyonghatunk. A templomtér tengelyében látható főművek a festői teljesítmény tanulmányozására hívnak és a Fővárosi Képtár gyűjteményének jelentőségét mutatják, a mellékterekben elhelyezett munkák pedig az alkotói folyamatra, annak kerülőire, útvesztőire világítanak rá.

A Kiscelli Múzeum és a Templomtér sok tekintetben különleges kiállítási helyszín. Ország Lili egész életében templomokat szeretett volna kifesteni. Barátainak Tihanyból 1960-ban ezt írta: „Állati munkakedvem van! Legszívesebben nekiesnék a templom falainak, nem tudnátok róla levakarni, míg be nem festem az egészet. Na majd építünk egy templomot!” A templom kifejezés az ő szóhasználatában inkább képzetet, mint konkrét épületet jelölt. Rácz Istvánnal 1964-ben folytatott beszélgetésében mondja: „A templom az az emberben belül van, ahhoz nem is kell egy épület tulajdonképpen.” A kiállítás az ebben a gondolatkörben fontos helyet elfoglaló belső (emlékező) templom fogalma köré épül, példaként állítja elénk Ország Lili emlékezését, traumafeldolgozását, és kérdez rá többek között a múzeum mint a művészeteknek és a tudományoknak szentelt hely, a múlt emlékeinek megőrzésére rendelt intézmény felelősségeire.

Kiállításunk helyszíne, a 18. századi templom az átépítéseknek, funkcióváltásoknak és a második világháborúban elszenvedett károknak a nyomait viselve romtemplomként, majd 1988 óta kiállítótérként saját történetében hordozza azokat a témákat, amelyek a festményeken is visszaköszönnek: építést és pusztítást, szakrális és profán egymásba játszását, a múltnak egymásra rakódó rétegeit, jelenlévő nyomait.

Ország Lili életművét az emlékezetről, a 20. századi történelemről Magyarországon és Európában máig folyamatosan zajló gondolkodás hozza közel hozzánk.

Kapcsolódó programok, tárlatvezetések: Mi zajlik épp?

FONTOS LÁTOGATÁSI INFORMÁCIÓK: