Fontana üzletház

Fontana üzletház

1052 Budapest, Váci u. 16.

Építész: Vedres György, BVTV (BUVÁTI)

Belsőépítész: Mikó Sándor (Iparművészeti Főiskola)

Tervezés: 1967-től, építés: 1980-1983

Dokumentálás: 2021. március (kb. 160 fénykép)

Fotók: F. Szalatnyay Judit, Révhegyi György (44. kép), koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba

Archív fotók, 1983 k.: BUVÁTI-anyag (Kiscelli Fényképtár)

Az épület korabeli ismertetései:

Heim Ernő: A „Belvárosi Üzletközpont” tervpályázata, 1967. Magyar Építőművészet, 1968. 2. szám, p.4. 

Vadász György: A „Belvárosi Üzletközpont” tervpályázatának eredményei, avagy kissé szubjektív értékelés egy zsűritag tollából. Magyar Építőművészet, 1968. 2. szám, pp. 8-13.

Vedres György: Budapest belvárosának rekonstrukciója. Magyar Építőipar, 1982. 5. szám, pp. 278-284.

Vedres György: A budapesti Belváros rekonstrukciója. Brenner János: Városközpont — belváros. Moravánszky Ákos: Szerkesztőségi beszélgetés Polónyi Károllyal a budapesti Belváros változásáról. Magyar Építőművészet, 1984. 3. szám, pp.34-39. 

Talán meglepő, de a Fontana áruház története valójában az 1960-as évek közepére nyúlik vissza, ekkor készült el ugyanis a Belváros rendezési terve, ami a Dunapart és a kapcsolódó területek fejlesztése mellett, a Váci utca idegenforgalmi-bevásárló-sétáló utcává alakítását tűzte ki célul. Ezen belül 1967-ben a „Belvárosi Üzletközpont” ötletpályázatot a Váci utca és szűkebb környezetének revitalizációjára írták ki, javasolva a foghíjak beépítését, a Dunapart-kapcsolat(!), a gyalogoskapcsolatok, passzázsok fejlesztését. Kapsza Miklós és Schall József első díjas terve átütő sikert aratott, így ez lett a további évek fejlesztéseinek alapja. Ez a terv vetette fel a későbbi Fontana-épület visszalépcsőzését is (kis teresedést hozva létre a Váci utca és a Régiposta utca szűk kereszteződésében), valamint a Ferenciek teréig húzódó terület átszövését passzázsokkal. Utóbbi ötlet egyáltalán nem volt a környéktől idegen, hiszen már a Párisi udvar (Schmahl Henrik, 1912) és a Petőfi Sándor utca 12. szám alatti hatalmas bérház (Gerlóczy Gedeon, 1943) is ilyen átjárható módon épült meg. (Sajnos, azóta mindkét passzázst, ahogy a többi, később épült átjárót is, elzárták a forgalom elől.) 

Na és akkor a Fontana.

Az 1967-es ötletpályázat nyomán megkezdődött az egyes építmények tervezése, majd kivitelezése: a Váci utca és a Régiposta utca sarkán 1980-ban kezdték építeni az első üzletházat, Vedres György tervei alapján.  

Az épület alsó három szintjének többszörösen visszalépcsőző tömege az Aranypók ruházati áruháznak adott otthont, míg a fölé magasodó, három különálló, összetett tömegű toronytestben a Pénzintézeti Központ és később a CIB Bank irodái kaptak helyet. (A tornyok közöti tetőteraszon pedig kellemes presszó várta a vendégeket.) Az ilyen bonyolult tömegalakítás kedvelt volt a korszakban, mert a korábban szokásos kompakt, ellentétekre épülő (torony-lepény) tömegkapcsolás addigra túlságosan megszokottá vált.  De itt a tömegek megbontásának és tagolásának nem csak esztétikai okai voltak: ezzel tudta az építész a Váci utca sűrű, zártsorú beépítését fellazítani. A sétálók így az utcai homlokzatot nem egybefüggő térfalként, hanem rétegzett, mozgalmas tömeghatásként érzékelték. A tervező a fehér mészkőlapokkal burkolt homlokzatokat is megmozgatta: a felületet szöget bezáró, rózsaarany csillogású ablaktáblák és a síkból kiemelkedő, vörösréz burkolatú ablakkötények, ablakszemöldökök tették plasztikussá. 

Az 1986-ban Fontana névre keresztelt áruház főbejárata a Váci utcáról nyílt, a világosszürke márványlapokkal burkolt eladótéren keresztülsétálva, a liftek mellett elhaladva juthattunk el a lépcsőházig illetve a mozgólépcsőig. Itt az oldalfalak sötétzöld színű márvány borítását helyenként kör alakú kirakat-mezők törték meg. Érdekes, hogy az áruházbelsőben a zöld szín több árnyalata is jelen volt: például a műanyag fogantyúk, kilincsek, kulcscímek harsány élénkzöldje mellett a pultok sóskaszíne, vagy a márvány méregzöldje. Zöld volt a kordonok mindig szétfoszló sodrott kötele is. A lépcsőházban a vörösréz keretbe fogott korlátmezőkbe borostyánszínű, textúrált drótüveg került, az irodai lépcsőház bevilágítói aranysárga üvegtéglából épültek.

A Régiposta utca felől lehetett az épületen átvezető passzázst megközelíteni, ahonnan a Képcsarnok Vállalat kétszintes üzlete is nyílt, de ezen az oldalon volt az irodatornyok egyik bejárata is. 

A passzázsok és az épület tömegének a telekvonaltól való visszahúzása évtizedekre meghatározta a Váci utcának ezt a pontját, hiszen ennek köszönhetően alakult ki itt az a kis tér a Hermész-kúttal, ami addig sosem volt. Most pedig az épülettel együtt újra eltűnik, mert az V. kerületi Önkormányzat a 236 m²-es területet eladta a Fontanát megvásárló, és az ingatlan alapterületét növelni kívánó befektetőnek.

Galéria

Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés