DOMUS Lakberendezési Áruház

DOMUS Lakberendezési Áruház

1034 Budapest, Róbert Károly krt. 67. 

Építészek: Lázár Antal és Reimholz Péter (IPARTERV), szerkezettervező: Nagy Bence

Tervezés: 1971–72, építés: 1972–74

Dokumentálás: 2020. február

Fotók: F. Szalatnyay Judit, (Modern) (Ipari) Építészetért Alapítvány, Fortepan, koncepció: Branczik Márta

Az épület dokumentálása a 17. Nemzetközi Építészeti Biennále Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című, magyar kiállítási projekttel együttműködve készült. 

Az épület korabeli ismertetései:

Lázár Antal, Reimholz Péter: Domus Áruház, Budapest. Magyar Építőművészet, 1974/6. pp. 56–57.

József Dénes: Gondolatok két Domus Áruházról. Magyar Építőművészet, 1977/1. pp. 60–61.

n.n.: Warenhaus Domus in Budapest/H. Deutsche Bauzeitschrift 1976/6. pp. 725–726. (ism. Magyar Építőművészet 1977/3. p. 54.)

további források:

interjú Lázár Antallal (a DOMUS kb. 23-32 perc között)

A DOMUS építése valóságos szenzáció volt. A lakásszerzés és a lakás berendezése még a 70-es évek elején is központi kérdés volt, rendkívül foglalkoztatta az embereket. Már csak azért is, mert egyik sem volt egyszerű! A bútorkínálat szűkös volt, és hiába lettek egyre fontosabbak a designtrendek, ezt az üzletek kínálata nem tükrözte. Ebben a helyzetben határozta el a Bútorért Vállalat, hogy országos hálózatot hoz létre DOMUS néven, aminek egyik első eleme Budapesten épült meg. A tervezők az épület alaprajzát a különleges feladatnak megfelelően alakították ki: a bonyolult üzemi és közlekedőtereket három vasbeton magba, vagyis inkább „cellába” vonták össze, így közöttük két hatalmas osztatlan tér jöhetett létre az áruházi bemutató számára. Az épület konstrukciója is különleges volt, a robosztus vasbeton cellák falazatába kötötték be az egyes szintek födémeinek hatalmas acélgerendáit (csak leírva bonyolult, a képek alapján könnyen érthető!). Az alaprajzon és a szerkezeten túl maga az épület tömege is rendhagyó volt, eltért attól, ami az 1960-as évek modernizmusát jellemezte. Egyetlen hatalmas, szoborszerű tömbként jelenik meg az épület a forgalmas csomópontban, és ez az óriási test merészen kilépcsőzik, konzolosan kinyúlik a forgalom fölé. Valószínűtlen, hogy ezt az építészeti tömegformát csupán egy tervezett közlekedési változtatás indokolta volna, viszont nem tud nem eszünkbe jutni Breuer Marcell amerikai múzeumépülete az eltartott pengefallal (The Whitney Museum of American Art, New York, 1966, ma: The Met Breuer) vagy akár a pozsonyi Nemzeti Galéria (Vladimír Dedeček, 1979) merész tömbje. A DOMUS azonban ezeknél sokkal visszafogottabb, részletei kifinomultabbak, akár a bütüfalak finom hajlását, akár ablakkiosztását tekintjük. Mégis elmondhatjuk, hogy az épület formálására, tömegalakítására a brutalizmus karaktere jellemző, akkor is, ha sehol nem jelent meg az épületen a brutalizmusban gyakran használt nyersbeton. Eredetileg ugyanis a főhomlokzat középső részét nagyméretű (ismeretlen anyagú) lapok, a legnagyobb felületet pedig világos színű (szürke vagy világoskék?) kerámia kismozaik burkolta. A kerámiaburkolat kemény felületet, határozott kontúrokat adott az épületnek, míg a jelenlegi felcsavarozott, festett szálcement lapburkolat a távolról is jól érzékelhető fúgahálóval eltorzítja az épület eredeti karakterét. 

A DOMUS bútoráruház 2011-ben bezárt, az épületet a Fővárosi Közgyűlés 2012-ben helyi védelem alá helyezte.

A belső terek eredeti állapotát összeállításunkban az IPARTERV néhány (a MIEA archívumából származó) korabeli fényképe mutatja, mert 2020-ban a fotózás alkalmával nem volt módunk bejutni az épületbe. Bár már a jelenlegi külső is épp elég sokkoló volt…

Galéria

Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés