Újpesti Ady Endre Művelődési Központ

Újpesti Ady Endre Művelődési Központ

1043 Budapest, Tavasz utca 4.

Az épület tervezője: Ferencz István (ÉSZAKTERV), statikus: Holló Csaba (ÉSZAKTERV)

Tervezés: 1982, építés: 1983-1986

Dokumentálás: 2020. május

Fotók: F. Szalatnyay Judit, Ferencz István archívuma, Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény, koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba

Az épület dokumentálása a 17. Nemzetközi Építészeti Biennále Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című, magyar kiállítási projekttel együttműködve készült.

Az épület korabeli ismertetése:

Újpesti Művelődési Központ, Budapest. Magyar Építőművészet, 1986. 6. pp.23-28.

(Ferkai András és Vargha Mihály beszélgetése Ferencz Istvánnal)

további források:

Művelődési központ a Tavasz utcában

MÓDSZERTÁRI FÜZETEK/KÜLÖNSZÁM - A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN 8.

N.G.: Miénk a vár (Soltész Éva felvételeivel). Új tükör, 1986. 06. 01. / 22. szám, pp.12-13

Masznyik Csaba: Ferencz István építészetéről (In.: Ferencz István, Nagy Tamás és Turányi Gábor építészete, Budapest, 2002.)

Pesti Monika: Mikrokozmosz – Az Újpesti Művelődési Központ

Kovács Dániel: Bontják Ferencz István újpesti művelődési házát

Beszélgetés Ferencz Istvánnal (Branczik Márta, 2021.03)

Sokéves rákészülés után, 1982-ben a IV. kerületi Tanács pályázatot írt ki a helyi művelődési központ megtervezésére, amit Ferencz István nyert meg. Ebben az időszakban Magyarországon a szocialista kultúra részének tekintett népművelés fogalom jelentős változáson ment keresztül: az új felfogás a nép felülről irányított művelése helyett a közönség igényeire akart építeni, figyelembe vette érdeklődését, a szabadidő eltöltésével kapcsolatos sajátos tevékenységeit. Sőt, a kultúra fogalmában megjelenhettek egyértelműen popkulturális elemek is, illetve napirendre került a kultúra finanszírozásának kérdése. Mindez jól érzékelhető Ferencz István épületén, ahogy maga mondja az épülettel foglalkozó korabeli interjúban: „szerettem volna elkerülni azt az eddigi művelődésiház-élményemet, hogy a »belgaüveges« főbejáratnál megkérdezik a karszalagos rendezők: minek jöttem.” Ennek megfelelően valójában nem pusztán egy épületet akart tervezni, hanem egy városi fórumot, ahol művelődés, szórakozás, pihenés egyszerre és kötetlenül lehet jelen, megfelelő nagyságú térben. Ezért a rendelkezésre álló terület körbeépítésével a teljes telket elfoglalta, de nem építette be egészen. Nem bontotta le az ott álló, hagyományos szerkezetű moziépületet, hanem bővítette és közrefogta két oldalszárnnyal, amiket a környezetben domináns előregyártott építési móddal tervezett meg. A felhasznált UNIVÁZ elemek (előregyártott vasbeton vázszerkezet) az ÉSZAKTERV-nél akkor futó termékfejlesztés prototípusaiként készültek. Így a fejlesztő statikussal, Holló Csabával együttműködve, sikerült az építéshez flexibilisebb, jobban használható elemeket kreálni. A moziépület Tavasz utcai oldalára új előcsarnok került, az István úttal és a Mártírok útjával párhuzamos új építésű kétszintes szárnyakban alul egy művészeti galéria, kézműves műhelyek és üzlethelyiségek (!), felül pedig szakköri helyiségek, nyelvi labor, előadótermek kaptak helyet. A füves földsáncokkal határolt terület bejáratai a téglalap alakú telek sarkain nyíltak, követve a gyalogos közlekedés korábbi útvonalát.

De az alaprajzon kívül az építészeti-belsőépítészeti anyaghasználat is hasonlóan kreatív megoldásokat mutatott, a ready-made jegyében. Felajánlásokból származó anyagokat kellett felhasználni, így került külső burkolatként pala az épületre, illetve ezért használt az építész a belső térben farostlemezt – hogy különlegesebb legyen, a texturált oldalával kifelé fordítva. Rendhagyóak voltak a mozielőtérben álló oszlopok is, széles, tagolt lábazatuk deréktámaszként szolgált, fejezetük pedig az önálló, futurisztikus dizájn-elemként megjelenő, légtechnikai berendezés lett (jelenleg erről a különleges térről csak egyetlen, alig használható fotó ismert). Ahogy ez és néhány más elem – mint például az ipari jellegű acélhidak – a high-tech építészet kortárs jelentétét idézték, úgy az elemi geometriai formák használata, de legfőképpen a tervezés szelleme, a posztmodern felfogás hatását mutatják.

Ennek az épületnek az értékeit nem a presztízs beruházásoknál látott vastag márványlapok, nemes faanyagok, füstszínű „belga üveg” vagy a képzőművészeti alkotások jelentették, hanem a korra jellemző kreatív alkotói szemlélet megmutatkozása.

A belső terek dokumentáláshoz az újpesti Neogrády László Helytörténeti Gyűjteménytől kértünk segítséget, 2018-as fotóik mutatják az akkori állapotot.

2020 tavaszán sajnos már megkezdődött a bontás.

Galéria