Víztoronyház az Újpalotai lakótelepen
Víztoronyház az Újpalotai lakótelepen
1157 Budapest, Nyírpalota út 71.
Építész: Tenke Tibor (TTI – Típustervező Intézet), szerkezettervező: Mentes Endre (Mélyépterv)
Tervezés: 1971, építés: 1972–75
Dokumentálás: 2021. február
Fotók: F. Szalatnyay Judit, koncepció: Branczik Márta
Az épület dokumentálása a 17. Nemzetközi Építészeti Biennále Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása című magyar kiállítási projekttel együttműködve készült.
Az épület korabeli ismertetései:
Mentes Endre: "Víztorony-ház" Újpalotán. Magyar Építőipar, 1976/3. pp. 149–154.
Berzsenyi Zoltánné: Az újpalotai lakótelep közműtervezési és kivitelezési tapasztalatai. Műszaki tervezés 1977/3. pp. 37–41.
további források:
https://bpxv.blog.hu/2013/08/19/ujpalotai_magashaz_viztoronyhaz_nyirpalota_ut_tenke_tibor
Későmodern építészet Magyarországon: Magasház Újpalotán
https://hazakbanjartunk.blog.hu/2015/02/19/ujpalotai_viztoronyhaz#comments
http://kozossegikertek.hu/garden/nyirpalota-utca-71/
Az Újpalotai lakótelep korának egyik legnagyobb budapesti beruházása volt, 1976-ig kb. 15 ezer lakás létesült itt. A több mint 10 emeletes panelházak vízellátására új megoldás született: különálló víztorony építése helyett a funkciókat kombinálva egy közel 70 m magas lakóház felső szintjeire került a két víztartály.
Az épület csúszózsalus technológiával készült, vagyis először csupán a függőleges vasbeton falak készültek el, majd felülről lefelé haladva építették be az egyes lakószintek födémeit. A ház alaprajza tengelyesen szimmetrikus, szintenként 2 háromszobás (!), 4 egyszobás, legfölül pedig 2 kétszintes, teraszos műteremlakás, vagyis összesen 98 lakás van az épületben. Felettük helyezték el a 600 m3 vizet befogadó acéltartályokat, ezek persze ma már nem üzemelnek. Tenke Tibor, a tervező az épület központi magjába helyezte a közlekedés tereit, a két liftet és a kapcsolódó előtereket. Hátul, eldugva csatlakozik hozzájuk a – nyilván csak vészközlekedésre szánt – két lépcsőház. Érdekes a lépcsőházak erőteljes színezése: sötétkék falak (valószínűleg ez eredeti, hiszen korábban a homlokzaton is ehhez hasonló színű volt a lépcsőtraktus), világoszöld lépcsőkorlát, ami vörösre vált a feljáratnak a víztárolókhoz és a tetőre vezető, egyébként elzárt szintjein. Szintén különleges a gépészeti szekrények és a folyosói ablakkeretek sötétkék színe. A radiátor viszont lazacszínű! Azt sajnos már nem lehet megállapítani, milyen lehetett a folyosók fala, talán élénksárga vagy -zöld?
A hatalmas épület főhomlokzatán a visszalépcsőző hasábok az épület tömegét összetetté teszik, a robosztus mellvédű, mély loggiák pedig plasztikussá. Ezzel ellentétben a hátsó homlokzaton a sötétebb színnel is kiemelt toronyszerű lépcsőház kisméretű ablakai és lekerekített formái dominálnak. De a lekerekített formák, íves falkapcsolatok a belső térben is megjelennek. Láthatóan a bejárat környezete volt az egyetlen belsőépítészeti szempontból kiemelt tér az épületben. Itt szürke márvány burkolja a padlót, egyedi kialakítású a mennyezetvilágítás és a felülről megvilágított, íves plasztikájú levélszekrény is, sőt íves formák jelennek meg a vaskos előtetőn is. A kettős bejáratot jellemző extravaganciával szemben az épület általános lakószintjein a lakótelepi házakban megszokott ajtók, radiátorok és pvc padlóburkolat maradványait látjuk.
Persze, egy épület nem a bejárati ajtónál kezdődik és ez itt is így van: a ház előtt korábban egy nem jól kihasználható fás-füves park volt, mindenhol máshol pedig autók parkoltak. Néhány évvel ezelőtt azonban a ház vegyes funkciójú közösségi kertet épített itt. Lett konyhakert és szalonnasütő, meg bográcshely, de a fák megmaradtak. Meg egyelőre az autók is. A kert eredetileg rendezettebb volt, most viszont jobban látható az eleven “társadalmi interakciók” nyoma…
Bónusz: néhány kép a víztorony szivattyúházáról és a trafóházról
Galéria
Vissza a főoldalra: Virtuális leletmentés