Gyűjtemény

Építészeti Gyűjtemény és Épületelem-gyűjtemény

A Kiscelli Múzeum egyik legjelentősebb tárgyegyüttese mintegy 35 000, elsősorban budapesti vonatkozású tervet őriz, de ezen felül fényképek, makettek, albumok, épületdíszítő kő- és fémelemek, utcatáblák, háztáblák is tartoznak műtárgyai közé. A gyűjtemény nem csak a tárgytípusok, hanem az egyes tárgyak eredete szempontjából is sokszínű. Már alapításának első éveiben is sok építészeti vonatkozású terv, látkép került ajándékozás vagy vétel útján a múzeum birtokába, de az önálló építészeti gyűjtemény tulajdonképpen az 1960-as években alakult ki, önálló leltári nyilvántartása 1965-től van a gyűjteménynek.

Legkorábbi épületterveink a 18. század végéről származnak, a legújabbak az 1996-os Budapesti Expóra készültek. A főváros 19. századi építészettörténete szempontjából igen fontosak a klasszicizmus mestereinek (Pollack Mihály, Hofrichter József, Hild József, Kasselik Ferenc és a Zitterbart család) munkái , illetve több pesti középület (a pesti Német Szinház és Vigadó, a Polgári Lövölde, a Lipótvárosi Templom) tervlapjai. A múlt század második feléből a korszak kiváló építészeinek (Feszl Frigyes, Steindl Imre, Schulek Frigyes, Hauszmann Alajos, Ybl Miklós) tervrajzai gazdagítják a gyűjteményt. Kiemelkedő jelentőségű az Operaház, a budavári Mátyás templom és a Halászbástya valamint a budai Királyi Palota több ezer terve: az építéstörténeti kutatásokhoz nélkülözhetetlen szakanyag.

Fontos helyet foglalnak el a gyűjteményben az építész-hagyatékok: a már említett, több ezer darabot magába foglaló Schulek tervanyagon kívül, Schickedanz Albert, Kismarthy-Lechner Jenő, Maróti Géza, Foerk Ernő, Lessner Manó, Árkay Aladár és Bertalan, Györgyi Dénes, Gerlóczy Gedeon és mások hagyatéka. Az 1945 utáni tervekből számszerűen nem jelentős ugyan a gyűjtemény anyaga, de a korszakból kevés igényes tervrajz került közgyűjteményekbe, így ezek jelentősége nagy. Ilyen például az Óbudai Kísérleti Lakótelep homlokzatrajzainak reprezentatív célra készült akvarell sorozata, ami korábban egy kiállítás alapját is adta.

A múzeum egyik legismertebb, számszerűen legnagyobb, mintegy 200 ezer műtárgyat őrző gyűjteménye a Fényképgyűjtemény. A gyűjtemény profilját meghatározó, topografikus elv alapján rendezett város- és utcaképek az 1860-as évektől kezdve dokumentálják Budapest fejlődését, városképének változásait. A képek az egyes korszakok legnevesebb fővárosi fényképészeinek (Klösz György, Erdélyi Mór, Weinwurm Antal, Müllner János, Balogh Rudolf, Seidner Zoltán, Szőllősy Kálmán, Szendrő István) alkotásai. A képek rendkívül változatos témájúak, éppúgy bemutatják a 19. század végén a régi belváros átalakítását, mint a 20. század első évtizedeinek városépítési programjait, és képet adnak olyan eltűnt városrészekről, mint a Tabán vagy a régi Óbuda. Klösz György fotográfiái közül ki kell emelni azt a mintegy 1200 darab üvegnegatívból álló együttest, amelyet a Klösz-család nyomdájának utóda, az Offset nyomda adott át a múzeumnak. Több tízezer fényképnegatívot tartalmaz az egykori Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BUVÁTI) fényképarchívumának anyaga. Az utcaképek és építészeti fotók többek között az 1956 utáni újjáépítés és az ezt követő városrendezés előtti Budapest utcáit, tereit ábrázolják. A városképek mellett már 1900-as évek elejétől megindult a fővárosi vonatkozású eseményekről készült fényképek gyűjtése is.

A gyűjtemény kialakítása az 1980-as években indult meg és a szisztematikus gyűjtés eredményeként már országosan elismert helye van a történeti kisgyűjtemények sorában. Gyűjtési koncepcióját tekintve a játéktörténeti szempontok figyelembe vételével elsősorban az életmódtörténeti anyagot egészíti ki a gyermek nézőpontjából. A tárgyegyüttesen belül kiemelt értéket képvisel a porcelánfejű babagyűjtemény Anna Margit hagyatékából, valamint a különböző budapesti családok tulajdonából származó fiú és leány játékok is. A különböző korszakból származó játékok magukon viselik az adott történeti és társadalmi környezet stílusjegyeit, s ezért különleges kultúrtörténeti értékkel bírnak. A gyűjteményben babák és mackók, állat figurák, bababútorok és edények, építő-, oktató- és ügyességi játékok, járművek, sportszerek, kirakós és társas játékok, lemezjátékok és vasutak, valamint mese- és ifjúsági könyvek is találhatók. A gyűjtemény egyik legöregebb darabja egy az 1880-as évekből származó Laterna Magica.

A gyűjtemény a fővárosi üveg- és kerámiaművészet sajátos keresztmetszete. A tárgyak sora az 1785-ben létesült első budai kerámiagyár termékeitől kezdődően - jellemző alkotásokon át - az 1970-es évekig terjed. A Kuny Domokos gyárából kikerült majolika és "finom kőedények", "márványfajanszok" hű tükrei a kor - 18-19. század fordulója - hazai technikai és művészi színvonalának. A lassan induló magyar üvegipar ellenében sikeresebbek az osztrák és cseh kezdeményezések. Csak az 1820-as években cseh területről Pest-Budára érkezett Piesche József tehetsége tudja ellensúlyozni a külhoni technikai fölényt. Alkotásainak néhány érdekes darabját őrizzük. A színes, zománcfestésű városképes üvegpoharak is ekkortájt váltak divatossá. A bécsi gyártmányokat pest-budai városképekkel díszítik. A képek metszetek alapján készültek, s így e tárgyak egyben értékes kortüneti források. Hasonló jellegűek a 19. század első felében készült bécsi, ún. Alt-Wien porcelán csészék is, melyeket pest-budai városképekkel díszítettek. A 19. század második felében, Budapest nagyléptékű fejlődésével párhuzamosan, a tárgykultúra is gazdagodik, s alapot teremt az üveg- és kerámiaipar tömegtermeléssé válásához. Gyűjteményünkben több, különleges szépségű díszkerámia is található, melyek Fischer Ignác, majd – 1890-1910 között – Fischer Emil gyárában készültek. A pécsi Zsolnay-gyár virágkorát néhány szép díszkerámia őrzi.

A gyűjtemény másik gerincét a 18-19. századi pesti, budai és óbudai céhekben dolgozó mesterek ezüstmunkái képezik. A gyűjtemény első darabja egy ismeretlen bécsi ötvös által készített cukortartó a 19. század elejéről, Toldy László főlevéltárnok ajándékaként került 1896-ban a főváros múzeumába. 1909-ben kezdődött meg a gyűjtemény tudatos gyarapítása. Ebben az évben 18 tárgyat vásároltak, s ezek közül már 16 pesti és budai ötvös alkotása volt. A szakszerű gyarapítás eredményeként, többek között Szentpéteri József, Pasperger János, Müller György, Laky Károly, Czigler Pál Ferenc, Goszmann György, Giergl Alajos míves használati tárgyai és ékszerei találhatók ebben az együttesben.

A műszaki gyűjtemény több gyűjteményi részre bontható. Jelentősebb gyűjteményi egységek a fegyver-, a Ganz, valamint az ipari gyűjtemény. A kisebb tárgyegységek közé tartoznak a mezőgazdasági, híradástechnikai, film és fotóeszközök, az orvosi műszerek, a különböző mérőeszközök, kéziszerszámok. A gyűjtemény számos érdekes tárgyat őriz. Ilyen például a Zipernovszky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó szabadalma alapján 1885-ben készült transzformátor. A nyomdatörténet értékes darabja az a Columbia típusú nyomdagép, amellyel az 1848-as forradalom során a Landerer és Heckenast nyomdában a Nemzeti dalt és a 12 pontot nyomtatták. A Műszaki gyűjtemény őrzi Clark Ádam távcsövét, amelyet a Lánchíd építésekor használt, továbbá a Johann Nusspicker által a régi pesti városháza számára készített harangot.

Plakátgyűjtemény

A gyűjtemény mintegy tízezer tételből áll, jelentős részét az egykori Budapest Székesfővárosi Hirdető Vállalattól származó anyag alkotja. A plakátgyűjtemény egyedülálló képet ad a 20. századi Budapest történetéről. Bepillantást nyerhetünk a "boldog békeidők" sportéletébe, színházainak világába. Végigkísérhetjük a két világháború közötti időszak magyar filmsikereinek születését, az első világháborús propagandához, a Tanácsköztársasághoz, majd a trianoni békeszerződést kísérő tiltakozáshullámhoz kapcsolódó plakátokon keresztül pedig a politikai plakát műfajának létrejöttét is. A kultúra és a politika kettősége végigvonul a gyűjteményen a század elejétől egészen a rendszerváltozásig. Idővel a szöveg mellett a képek szerepe egyre fontosabb lett és a század minden művészeti irányzata feltűnik a műveken az avantgárd újítástól a hiperrealizmusig. Különösen értékesek az 1914 előtti plakátok, valamint az ismert festők és grafikusok – Rippl-Rónai József, Vaszary János, Tornai József, Faragó Géza, Márk Lajos, Biró Mihály és Bortnyik Sándor – által készített plakátok.

A textilgyűjtemény több mint háromezer, elsősorban a 19-20. századból származó viseletet, divatkelléket és lakástextíliát őriz, amelyek a főváros lakóinak hétköznapjaiba és ünnepeibe engednek bepillantást. A legrégebbi tárgyunk egy 18. század végi női díszruha derék, a legújabbak a MADOK kortárs gyűjteménygyarapítási projekt részeként megszerzett darabok: Abodi Dóra 2010-es tavasz-nyári kollekciójának egy ruhája a hozzá tartozó táskával, valamint Konsánszky Dóra és az Artista táskái szintén 2010-ből. Az elmúlt évtizedben különös hangsúlyt fektettünk a Budapesthez köthető, 1945 utáni műtárgycsoportok felkutatására és begyűjtésére, valamint a kortárs textilek gyűjtésére. Így a mindennapok tömegkonfekciójától (például a Május 1. Elegant Ruhagyár vagy a Vörös Október Ruhagyár kabátjai) az egyedi kisipari technológiával készült műtárgyakon át egészen a szocialista időszak kiemelkedő ruhatervezőinek (többek között Ökrös Zsuzsa, Záhonyi Lujza, Mészáros Éva) hagyatékáig őrzünk alkotásokat. Értékes gyűjtemény-együttest képeznek Blaha Lujza jelmezei, kellékei, a Lyka Lepora család biedermeier öltözetei és kiegészítői, az 1930-as évek magyaros ruhamozgalmának vezéralakja, Tüdős Klára által tervezett öltözetek, valamint Farnadi Ilonka ugyanezen időszakban készült ruhatervei. A zászlógyűjtemény legértékesebb tárgyai a 18-19. században készült céhzászlók, melyek az ország második legnagyobb céhzászló-együttesét alkotják. Ezenkívül ipartestületi zászlók, nemzetőrségi és hadizászlók, egyleti, egyházi és pártzászlók, koronázási zászlók, valamint az amerikai emigránsok néhány ajándék-zászlója gazdagítják a kollekciót.

KÉPZŐMŰVÉSZETI GYŰJTEMÉNY (FŐVÁROSI KÉPTÁR)

Festészeti Gyűjtemény

A festmények gyűjtése már a 19. század utolsó harmadában megkezdődött a főváros részéről. A Székesfővárosi Képzőművészeti Bizottság kezdetben „polgári arczképcsarnok” létrehozását javasolta, majd 1884-ben városképpályázatot írtak ki. A gyűjtemény 19–20. század fordulójáról származó anyagát meghatározza ez a két műtárgycsoport: a város történetéhez kapcsolódó jelentős személyiségek portréi, illetve a várost és környékét, annak változásait bemutató tájképek. Ehhez kapcsolódott a 20. század elejétől a fiatal művészek alkotásainak gyűjtése, amelyet már nem főként a tematika, hanem a művészi minőség is befolyásolt.

Az 1933-ban, a Károlyi Palotában megnyitott Fővárosi Képtár már a 19–20. századi magyar festészet nívós keresztmetszetét tudta bemutatni, a 20. század közepére pedig az egyik legjelentősebb magyar festészeti gyűjtemény lett. A Fővárosi Képtár második világháború idején jelentős veszteségeket szenvedett. 1953-ban államosították, 1957-ben pedig az újonnan alakuló Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeibe olvadt be műtárgyanyaga. 1959 végétől a Fővárosi Tanács határozata nyomán újraindult a képzőművészeti gyűjtés a BTM-en belül. A gyűjteményben dolgozók generációkon keresztül törekedtek a gyűjteményezéssel lefedni a magyar festészet történetének minden korszakát. Emellett a kortárs festészet különböző irányzatai is hangsúlyos teret kaptak mind a kiállítási programban, mind a gyarapításban.

Grafikai Gyűjtemény

A Grafikai Gyűjteményt mintegy hatezer darab papírhordozóra készült grafika alkotja, amelyek – a Fővárosi Képtár történetével összhangban – egymástól élesen nem elváló tematikus egységekbe rendeződnek: a várostörténeti és a városi vonatkozású tárgyak mellett a gyűjteményben komoly értéket képvisel a körülbelül két-háromezer lapot számláló képzőművészeti egység, amely további két részre tagolható: történeti és kortárs anyagra. Műfajok és technikák tekintetében is változatos a gyűjtemény: a hagyományos rajzi és sokszorosított grafikai technikák mellett miniatűrök, albumok és fotóalapú munkák egyaránt megtalálhatók.

A várostörténeti anyag jellemző témái a városi látképek, a jelentősebb eseményeket ábrázoló rajzok, a főváros társadalmi, politikai vagy szellemi életében fontos szerepet játszó személyek arcképei a 18–21. századig. A vizuális dokumentációként felfogott városképek és portrék gyűjtése a fotó megjelenésével és elterjedésével háttérbe szorult.

Az esztétikai szempontú gyűjtés a Fővárosi Képtár újjászervezésével párhuzamosan, az 1960-as években vett nagyobb lendületet. Ennek oka a grafikai művek viszonylagos olcsósága mellett a műfaj hatvanas és hetvenes években tapasztalható virágzása volt. Tudatos bővítésének köszönhetően a grafikai tár mára átfogó képet képes adni a huszadik századi magyar képzőművészetről. Az egyedi grafikák a Fővárosi Képtár gyűjteménygyarapításának ma is a homlokterében állnak, különös hangsúlyt fektetve a kortárs művészektől való vásárlásra, előnyben részesítve a főváros múltbeli és mai történetéhez kötődő műveket.

Metszettár

A mintegy tízezer lapot őrző Metszettár a Grafikai Gyűjtemény társgyűjteményeként Budapest topográfiájának, területváltozásának, külső arculatának sokszorosított grafikai ábrázolásait és a főváros történetében jelentős szerepet játszó emberek portréit őrzi a 15. századtól a 20. század közepéig.

A fotográfia széles körű elterjedése előtt a városi környezet, a fontos események és a köztiszteletben álló személyek vizuális dokumentálása és nyilvános közvetítése sokszorosított lapok révén történt. A 19. század végén a főváros múzeumának adományozott magánkollekciókkal megalapozott gyűjtemény mindmáig e tárgycsoport egyik legfontosabb tárhelye – a korai vedutáktól Buda 1868-os visszavételének ostromkép sorozatain át Budapest kiépüléséről tudósító, egyre szélesebb körben terjesztett ábrázolásokig. Az időrendi és tematikus rendbe sorolt anyag az 1950-es évek után kortárs művekkel már nem bővült, a gyarapítás a történeti jelentőségű lapokra irányul.

Szobrászati Gyűjtemény

A Fővárosi Képtár jelenleg csaknem ezer művet számláló Szobrászati Gyűjteményének alapja a 19. században jött létre, amikor is a főváros mecénási tevékenységének köszönhetően megkezdődött a képzőművészeti gyűjtemény kialakítása. A gyűjtés célja kezdetben egy budapesti vonatkozású szobrászati gyűjtemény kiépítése volt, azonban az 1910-es években a várostörténeti szempontú gyarapítási modell mellett hangsúlyossá vált a modern, kortárs irányzatok felé történő nyitás is. 1953-ban törés következett be a gyűjtéstörténetben, ezt követően az autonóm képzőművészeti alkotások gyűjtése csak 1960-ban indult újra. A szoborgyűjteményben őrzött legkorábbi alkotások csoportját a 18. században készült várostörténeti jelentőségű képzőművészeti anyag alkotja. A szoborgyűjtemény alakulását is meghatározó gyarapítási koncepció fő célkitűzése a korabeli kortárs szobrászati alkotások gyűjtése mellett a 19. századi, valamint a 20. század eleji modern irányzatok alapvető műveinek utólagos pótlása volt. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején a művészettörténeti kánon megváltozását követően a 60-as, 70-es évek nem hivatalos művészetét reprezentáló darabok is helyet kaptak a gyűjteményben. A szoborgyűjtemény gyarapításának irányát ma is markánsan meghatározza a kortárs művészektől történő vásárlás.

A gyűjtemény egyik különlegességét a fővároshoz kötődő, köztéri vonatkozású szobrászati anyag adja. A Fővárosi Képtár mindenkori gyűjteménygyarapítása szempontjából fontos tényező a Budapesten felállított szobrok és emlékművek kismintáinak felkutatása, valamint beszerzése is. A szobormodellek mellett a gyűjteményt számos, egykor a főváros arculatát meghatározó épületdíszítő funkciót ellátó plasztika, valamint köztéren felállított szobor is gazdagítja.

A Fővárosi Képtár mára országos gyűjtőkörű szobrászati gyűjteménnyel büszkélkedhet. A mediálisan és technikájukat tekintve is igen heterogén műtárgyegyüttes darabjai reprezentatív képet rajzolnak ki a 18. századtól a 21. századig terjedő időszak szobrászati tendenciáiról.

Éremgyűjtemény

Az érmek mint műtárgyak gyűjtése egyidős a modern muzeológiával. Miután az 1880-as években elhatározták a főváros saját hatáskörű műgyűjtését, a Fővárosi Múzeum 1907-es megalakulásakor is kerültek be éremtárgyak, amelyek 1920-tól a Székesfővárosi Képtár gyűjteményének részét alkották. A kezdeti darabokat – több, más jellegű műtárggyal együtt – nagyrészt Toldy László főlevéltárnoknak köszönhetjük. Az I. világháború után a vásárlási kör kiszélesedett. Az alkalmi magánszemélyeken kívül olyan neves régiségkereskedőktől, műgyűjtőktől vásárolt a múzeum érmeket, mint Schmideg Alfréd, Spitzer Jenő, Procopius Béla, Nuber Károly, Fejér József vagy Gosztonyi József. A II. világháború után megváltozott a műtárgybeszerzés rendszere és jellege, főszereplővé lépett elő a mindenkori városvezetés. Az 1956 után újjászerveződő fővárosi képzőművészeti gyűjtemény nagyrészt megörökölte az 1950-es évek elején megszüntetett régi Fővárosi Képtár érmeit. A régi magángyűjtemények még meglévő darabjain kívül ekkor már elsősorban fővárosi rendelésre készült éremtárgyak kerültek a múzeum gyűjteményébe. Ez a gyűjtési jelleg az 1989-es rendszerváltás után is folytatódott. Az 1950-es évektől fogva a Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat (MÉH) telepeiről, valamint különböző ásatásokról is hoztak be érmet a muzeológusok.

A mintegy hatezer darabos gyűjteményben számos témakör megjelenik, Buda 1686-os felszabadulásától kezdve napjainkig. Találkozhatunk többek között koronázási érmekkel, az 1848–1849-es szabadságharchoz és az I. világháborúhoz köthető érmekkel, városvezetési és egyesületi emlékérmekkel, jelvényekkel, fővárosi bárcákkal, zsetonokkal. Számos, a magyar történelemhez kapcsolódó uralkodói vagy uralkodóházi emlékérmet is tartalmaz a gyűjtemény. A témakörök közül kiemelkedik a sport. A sportegyesületek és sportesemények díj-, jutalom- és emlékérmeinek, jelvényeinek száma meghaladja a hétszázat, ezzel a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum után a Fővárosi Képtár birtokolja a legtöbb fővárosi sportérmet. Jelentős a művészi célú érmek létszáma és kvalitása is. A gyűjtés lehetőleg kapcsolódik az egyes művészek más, ismertebb alkotásaihoz. Szép példája ennek a törekvésnek a múzeum gyűjteményében Beck Ö. Fülöp Kurucfeje, amely a művész szintén a Képtárban megtalálható szobrának változata.

A BTM Kiscelli Múzeum gyűjteményeiből épülő nyilvános adatbázisban ma elérhető műtárgyrekordok száma: 3.689 db
Tovább az teljes adatbázisra ►►►