A hónap műtárgya

2020/június - Rákóczy Gizella (1947–2015)

Spirál

1980-as évek; papír, tempera; 105 x 180 cm

/Fotó: Fáryné Szalatnyay Judit/

 

Rákóczy Gizella több mint négy évtizedes alkotói tevékenysége során kiemelkedő jelentőségű, koherens életművet alkotott. Képeivel a magyar és a nemzetközi konkrét, geometrikus absztrakt művészetet is meghatározóan gazdagította.

Magányosan dolgozott, nem tartozott művészcsoportokhoz, nem törekedett fényes sikerekre, műveit sokáig csak kevés szakmabeli, valamint a hozzá közel állók ismerték. Az akvarelltechnika egyik legnagyobb kortárs mestere volt, de lenyűgöző belsőépítészeti tervezői munkássága is, és szintén lényegi fontosságú volt három évtizedes művészetpedagógiai tevékenysége. 1971-ben Fónyi Géza növendékeként végzett festő szakon a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Pályája legelején, rövid ideig látványelvű táblaképeket festett, az akadémiai oktatás irányait követve. Ezzel az ábrázolási móddal hamarosan felhagyott, 1972-től kezdődően egészen 1976-ig kollázsokat, kollázssorozatokat készített. 1976 után olyan szisztematikus alkotói rendszert fejlesztett ki és alkalmazott, amely alapján a kombinatorika és a színdinamika segítségével hozott létre sorozatokat. Ez a zárt szín- és formarendszer mindvégig meghatározó maradt művészetében.

Rendkívül szűk eszköztárral dolgozott, mindössze néhány alapformával, a négy egyenlő részre osztott négyzettel, az ebből kiinduló spirálformával és négy színnel, sárgával, pirossal, zölddel és kékkel, valamint ezek tónusaival. A számokat színeknek vagy tónusoknak feleltette meg, és a kombinatorika segítségével a felosztott négyzet mezőinek különböző színekkel vagy tónusokkal való kitöltését, a kitöltés lehetőségeit vizsgálta. Ezek variálásával hozott létre sorozatokat. Rendszerei kötöttek, a színmezők száma és helye adott és véges, pontosan annyi variációt festett meg, amennyit lehetséges, sorozataiban és képein nincsen ismétlődés és nincs ki nem használt lehetőség sem.

Nehezebb közel kerülni egy ennyire kötött, matematikai alapú művészethez, annak ellenére, hogy Rákóczy számos publikációban adta közre a festészetét vezérlő elveket. Szisztematikus művészete elsőre ridegnek vagy merevnek tűnhet, hiszen a művész lemondott a szabad komponálásról, a festői gesztusról. Mégsem alkalmazott művészetként, mozaikok vagy faldekorációk között kell keresni a helyét Rákóczy képeinek. Ugyan kötött rendben alkotott, műveit nem számítógép segítségével hozta létre, minden egyes variációt kézzel festett meg. Jellemző festészetére a kivitelezés aprólékossága, a festői gondosság, a művészi alázat, a szinte szerzetesi fegyelem. Filozófia és festészet találkoznak a képein. Fontos az algoritmus, a zárt szabályrendszer, amelyek segítségével a művész saját, önálló világot alkotott. Világteremtés és matematika, geometria összefüggéseiről a középkori, Krisztust építészként vagy geométerként láttató ábrázolások juthatnak eszünkbe. A bibliai Bölcsesség Könyve szerint pedig Isten a teremtés során mindent mérték, szám és súly szerint rendezett el (Bölcs 11,20). A finom, gondos, mégis emberi, tehát tökéletlen kivitelezés által elevenedik meg ez a teremtett világ, válnak a festői történések – a színek ragyogása, találkozása, átfedése – Rákóczy képein jelenvalóvá.

1976-ban, egy régi skóciai sírábrán talált rá a négykarú spirál motívumára, amely művészetének alapmotívumává vált. Meghatározása szerint egy olyan görbe, amely egy pontból indul ki és azt egyre távolodva kerüli meg. Megrajzolásakor azonban már az ókorban is eltértek a görbe vonalaktól, gyakran négyszögletes formában ábrázolják. Évezredek óta használt díszítő motívum, alakja a csillagászatban, a természetben és az emberi civilizáció emlékei között is számtalan helyen előfordul. Használják az univerzum, a növekedés, az átalakulás, az újjászületés szimbólumaként. Eszünkbe juthat róla a zikkurátok spirális ösvénye, a Nautilus háza, a DNS kettős spirálja, az áramló vízben keletkező örvény, vagy a Tejút képe, a példák szinte a végtelenségig sorolhatók. Gyakran a lelki felemelkedés szimbólumaként jelenik meg, utalva az egyén szellemi fejlődésének útjára, amelynek során egyre felsőbb spirituális szintekre kerül. Fontos ezt Rákóczy Gizella festői tevékenysége kapcsán említeni, hiszen a fegyelmezett festői munka maga is tekinthető a belső fejlődést segítő meditációnak.

Spirál címen leltárba vett temperaképe 1995-ben a művész egyéni kiállítását követően a Budapest Galéria ajándékaként került a Fővárosi Képtár gyűjteményébe. A kép az 1983-tól készülő, ívesen hajló és alakuló spirálrendszereket ábrázoló temperaképek közé sorolható. Ezeken a képeken a mozgás ábrázolása vált hangsúlyossá. A kiinduló ábra, amelyet a művész „deformált”, meghatározott számú variációban létezhet, az itt telített tónusaikban megjelenő alapszínek párosításai szerint. Háromszor három osztású négyzetről van szó, amelyet görögkeresztre emlékeztető, apró spirálalakzatok töltenek ki különböző színvariációkban. A kézi kivitelezés ebben az esetben is finom részletekkel gazdagítja a művet. Egészen halványan láthatóak az előrajzolás ceruzavonalainak maradványai, a színes felületek csak majdnem tökéletesen homogének, az ecset mozgásának nyoma érzékelhető. A művész először színes kontúrt rajzolt, és utána töltötte ki a formákat, a kitöltés és a körvonal között helyenként apró rések maradtak. Egy-két helyen a ceruzával beírt színkódok is kivehetők, sőt, közelről szemlélve egy fedőfehérrel javított hiba is felfedezhető.

Míg a Hajlított spirál-sorozatokon inkább hullámzó felület jelent meg, a Spirál című munkán egyértelmű a forgó mozgás érzékeltetése, a tér mélysége is nagyobb. A spirálok forgó mozgásával kapcsolatban egy csillagászati előadásból vett rajz érdemel említést, amelyet Rákóczy Gizella is közölt elméletének legösszetettebb és legátfogóbb szövegváltozatát közreadó cikkében 1983-ban. A Zsikla Mónika monográfiájában is reprodukált ábra űrkutatási előadásból származik, ahol a napszél leírásakor használták. Rákóczy tanulmányában nem fűzött részletesebb magyarázatot az ábrához, egyszerűen csak illusztrációként közölte. A rajzon egy kör centrumából szimmetrikus induló, forgó négykarú spirál látható. A csillagászati ábra megjelenése összekapcsolható a művész nagyjából ebben az időben tett felismerésével, hogy a spirál olyan alakzat, amely a valós tér-idő-tapasztalatból elindítva a világegyetem végtelen terének bármely pontjáig képes folytatódni, túl a látható téren.

 

Tovább az előző hónapokra: A hónap műtárgya