A hónap műtárgya

2020/december és 2021/január - Mattis Teutsch János (1884–1960)

Szoborkompozíció

1916-1919, festett terrakotta, magassága: 21 cm

 

 

/Fotó: Fáryné Szalatnyay Judit/

 

Mattis Teutsch János a 20. század eleji közép-kelet-európai avantgárd művészet egyik kiemelkedő alakja. Az erdélyi származású, német és magyar felmenőkkel is rendelkező festő-, grafikus- és szobrászművész pályáját Budapesten kezdte az 1900-as évek elején. 1907-ben itt mutatkozott be legelőször a Nemzeti Szalon Őszi tárlatán, ahol egy szobrát tekinthette meg a közönség. Miután végzett a Brassói Állami Fa- és Kőipari Szakiskolában, művészeti tanulmányait Budapesten folytatta az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztika szakán. Korai faragványainak szecessziós vonalvezetése a századforduló díszítőművészeti irányzatainak hatását mutatja. Brassói és budapesti tanulmányait követően – sok kelet-európai művésztársához hasonlóan – Mattis Teutsch Münchenben tanult szobrászatot a Bajor Királyi Akadémián, ahol klasszikus akadémiai képzésben részesült. Ezt követően érkezett Párizsba, a korszak művészeti központjába, ahol találkozott az európai művészet legmodernebb áramlataival, tanulmányozhatta a posztimpresszionizmus irányzatait képviselő mesterek műveit, melyek későbbi munkáira jelentős hatást gyakoroltak. A Nyugat-Európában töltött tanulóévei után visszatért szülővárosába, Brassóba, ahol művésztanárként dolgozott, művészetét ekkor még realista portrék és vallásos kompozíciók jellemezték. 

Mattis Teutsch az 1910-es évek elejétől kezdődően azonban fokozatosan bekapcsolódott a budapesti művészeti életbe. Szoros szálak fűzték Kassák Lajos, illetve az általa szerkesztett Ma című irodalmi és művészeti folyóirat köréhez. Művei, többnyire fa-, illetve linómetszetei, az 1916 és 1919 között Budapesten működő Ma lapszámaiban is bemutatásra kerültek. Metszetei a látott valóságtól való eltávolodásról tanúskodnak. A Ma szervezésében került sor első önálló kiállítására is 1917-ben Budapesten. Az évtized végére újra kapcsolatba került az európai művészet legmodernebb irányzataival, művei a német Der Sturm című folyóiratban is megjelentek, több nyugati nagyvárosban is kiállított.

Az alapvetően szobrászati képzésben részesült művész az 1910-es évek közepétől eltávolodott az akadémikus stílus szemléletmódjától, és a fauvizmus, cloisonizmus, expresszionizmus, és kubofuturizmus hatását hordozó tájképeket festett. Műveit expresszív vonal- és színhasználatuk miatt gyakran a német expresszionizmussal állítják szellemi rokonságba. Mattis Teutsch az 1910-es évek második felétől fokozatosan a tapasztalt valóságtól elvonatkoztatott műveket alkotott, melyekre a szakirodalom később Lélekvirágok sorozatként hivatkozik. Az 1910-es évek második felében, valamint az 1920-as évek legelején készült festményeire jellemző az egymás köré épülő íves formákból és színsávokból kialakított kompozíció, melynek belső magját egy erősen absztrahált, sok esetben valamiféle ember-, fa- vagy növénymotívumként ábrázolt központi figura képezi. Ez a központi, bimbó, csíra vagy bizonyos műveknél antropomorf motívum a művész 1910-es évek közepén létrehozott, faragott vagy agyagból megmunkált plasztikáin is megjelenik, melyet gyakran színesre vagy monokrómra festett. Az ekkor készült „organikus testet” formáló szobrainak lendületes, mégis lágy vonalvezetésében még érezhető a szecesszió ornamentális jellege.  

A Fővárosi Képtár gyűjteményét gazdagító Szoborkompozíció című, fehérre festett terrakotta szobor Mattis Teutsch korai alkotói periódusának egyik jelentős műve. Az ívelő felületekből felépülő plasztikai alkotás egy absztrahált, bimbózó virágra vagy hajtásra emlékeztető természeti motívumot ábrázol, mely a Lélekvirágok festménysorozat formavilágát idézi. Ez a visszatérő forma az élet sarjadása, a születés vagy újjászületés szimbólumaként is értelmezhető. A felfelé törekvő, hajlított erővonal mentén kialakított organikus tömeg azt a hatást kelti, mintha egy láthatatlan belső erő hajtaná. A stilizált, jellemzően grafikai jegyeket hordozó virágplasztika érzéki megmunkálásában tetten érhető a dinamikus felületkezelés. A fehérre festett plasztikai formán érzékelhető a kompozíciót mozgalmassá tevő fény-árnyék hatás felületi játéka, mely a művész tízes években készített metszetein erőteljesen jelen levő fekete-fehér kontraszt dinamikájára, ritmikusságára emlékeztet. Habár a kisméretű szobor körbejárható, lineáris felépítése mégis egy frontális nézetre van komponálva.

Mattis Teutsch életművének korai szakaszában jelentős utat járt be a természeti formák redukált látványvilágának magfogalmazásától a kubofuturista látásmódot tükröző absztrakt kompozíciók alkotásáig, ennek a folyamatnak egyik különleges alkotása az 1916 és 1919 között készült  Szoborkompozíció. 

 

Tovább az előző hónapokra: A hónap műtárgya