Blaha Lujza legyezőjének restaurálása

"- Ajándék Blahánénak. A pozsonyi Széchényi-kör bizottsága Blahánénak, a ki tudvalevőleg ma Pozsonyban a kör hangversenyén szivességből közre fog müködni, két szép ajándékot fog átadni. Az egyik gyönyörü koszoru, melynek fehér szalagjaira az aranybetüs feliratot Waisz Lajosné az egylet iránti tekintetből díj nélkül himezé. A felirat: Blaha Lujzának a Szécsényi-kör Pozsonyban. 1880. decz. 9. A másik ajándék egy müvészileg faragott ébenfa legyező, melyen a müvésznő nevének kezdőbetüi ékeskednek; belső oldalán Pozsony képe látható." - áll a kolozsvári Magyar Polgár 1880. december 11. 287. számában.

A művésznő hagyatékát az általa szeretett fővárosnak adományozta, így került a mai Budapesti Történeti Múzeum újkori gyűjteményébe számos tárgy: jelmezek, népi fejdíszek, képek, iratok, emléktárgyak, sőt egy csörgődob is. 

A 20. század történelmi viharai azonban a múzeumot se kímélték. A II. világháború során az épületegyütteshez tartozó templom súlyos bombatalálatot kapott, és ekkor sajnos sok műtárgy is megsérült, elveszett. A 18. századi épület részben sziklába vájt pincéjét a környékbeliek óvóhelyként használták, több százan itt vészelték át a frontot, ezt követően pedig segítettek a romeltakarításban is. Így, a szétszóródott törmelékek közül kerülhetett ennek a legyezőnek egy darabja - talán emlékként - valakihez, aki azt a következő évtizedekben magánál tartotta és megőrizte. Sok évvel később pedig bevitte a töredékes tárgyat a nyíregyházi Jósa András Múzeumba. Az ott dolgozó muzeológus alaposságának köszönhető, hogy nem csupán átvette azt, hanem elkezdte kérdezgetni is az idős urat, hogyan került hozzá a B. Lujza feliratos legyező. Így vezettek a szálak az ostromhoz, a Kiscelli dombhoz, és ez segítette végül hozzá múzeumunkat, hogy ez a gyönyörű tárgy új életre kelhessen. A nyíregyházi kollégák elhozták a náluk lévő törött darabot, mi pedig elővettük a nálunk őrzött legyezőtöredékeket, melyekből sajnos több is van, illetve megpróbáltuk a leltárkönyv leírásai alapján beazonosítani a tárgyat. 

A történet vége valóban olyan, mint a mese, amelyben Hamupipőke lábára illett egyedül a cipellő: a két rész tökéletesen illeszkedett egymáshoz, hiszen erre a találkozásra vártak évtizedek óta!

 

Mi tudunk a tárgyról?

A legyező szerkezete 2 db záróküllőből és 14 db küllőből épül fel. Alul a fogáspontban szegecs rögzíti a küllőket, a felső részen pedig szalag tartja össze őket. Festéssel díszítették. A festett díszítményen jól olvasható a Lujza keresztnév, amelyet növényi ornamentika és Pozsony látképe keretezi. A felső záróküllő gazdagon díszített áttört, növényi faragással.

A fenti híradással ellentétben a legyező sokkal inkább elefántagyarból készült, a küllőket tartó szalag pedig selyemből.

 

 

Milyen állapotban volt a tárgy?

Teljes felületére poros és zsíros szennyeződés rakódott le, amely leginkább a faragott záróküllő díszítés mélyedéseiben gyűlt össze. Az elefántagyar jó megtartású volt, közepes mértékű sárgulást figyelhettünk meg az egyes elemeken. 

Szemrevételezés során megállapításra került, hogy a záróküllő 3 részre tört és hiány is keletkezett. Továbbá a 6. és 14. küllő hiányzik, ezekből a darabokból az alsó részen maradtak meg töredékek. Az 5. küllőn egy hosszanti törés futott végig, a 12. küllő bal felső része szintén hiányos volt.

A tárgyon láthatóak voltak használatból eredő kopások, sérülések. A legszembetűnőbb károsodás a díszítőfestésen jelentkezett, az állandó súrlódás következtében a festékréteg megkopott, és ezzel párhuzamosan az öregedés miatt már gyengén is rögzül a felülethez.

A küllőket rögzítő szalag is meggyengült, több ponton elszakadt. A színe kifakult és felülete szennyezett volt. Egy korábbi javítás során varrócérnával nem túl esztétikusan egymáshoz rögzítették az elszakadt szalag töredékeket, ez a beavatkozás mechanikai sérülést okozott a szálasanyagban, viszont sikerült a legyező küllőit egyben tartani. 

 

 

Milyen vizsgálatokat végeztünk a tárgyon? 

A küllőkön a csontokra jellemző apró lyukak láthatóak, amiken keresztül a csontot borító hártya képes tápanyaggal ellátni a csontot. Ezek a jellegzetességek nem találhatók meg a fogak, illetve egyes állatoknál agyarrá módosult részek esetében. A keresztmetszeten található egymástól eltérő rajzolatok segítenek az állatfajok meghatározásában. A kemény szerkezetű keresztmetszetet vizsgálva egymást keresztező vonalak figyelhetőek meg. A tömörebb és puhább részek váltakozása adja a rá jellemző rajzolatot. A húrmetszet rajzolata hasonlít a fa húrmetszetére. Ezek az említett karakterisztikus jegyek bizonyítják, hogy a legyező küllői elefántagyarból készültek.

A küllőket összefogó szalagból mikroszkóp alatt szükséges volt két mintát venni, hogy azonosítani lehessen a szálasanyag típusát. A mintavétel esetében mindig törekedni kell arra, hogy kevésbé látható helyről történjen. Égetési próba végzése során derült ki, hogy a minta égésterméke könnyen porló, fekete, gyöngyszerű, az égés során keletkező füst enyhe, szinte szagtalan. A másik mintán mikroszkóp alatt vizsgálva megfigyelhető volt, hogy nem csavarodik, nincs rajta növekedési csomó, így kizárhatóvá váltak a növényi eredetű szálasanyagok, a pikkelyes szerkezeti felépítés hiánya miatt pedig beigazolódtt, hogy a fehérje alapú szálasanyag a selyem.

UV-lumineszcens felvételek is készültek a tárgyról, további információ gyűjtés céljából. Az alacsonyabb hullámhosszú sugárzás (300-400 nm) képes gerjeszteni bizonyos anyagokat és a róluk visszaverődő sugárzást látható fényben való rögzítésekor új ismeretekhez juthatunk. Az agyarban lévő foszfornak köszönhetően az egész legyező világoskéken lumineszkált. A felvételen jól elkülönültek a felhasznált anyagok, a festett részek sötéten jelentkeznek, feltehetőleg a pigmentek fémtartalma miatt, ugyanis gátolják a lumineszcenciát.

 


Hogyan kelt újra életre a tárgy?

Előbb kemény sörtéjű ecsettel, majd rovartűvel mikroszkóp alatt a lazán kötődő szennyeződések nagy részének eltávolítása történt. A felületen összegyűlt zsíros szennyeződést nem lehetett száraz tisztítással eltávolítani, ezért enyhén nedvesített bambuszpálcára csavart vattával nedves tisztításra került sor. Az oldószer desztilláltvíz és etanol 1:1 arányú keveréke. Mikroszkóp alatt 10x és 15x-ös nagyítás mellett a faragás finom részletei és az itt lerakódott erősen kötődő szennyeződések jól láthatóvá váltak. A mikroszkóp használata kontrollálható, célzott és így kíméletes tisztítást tett lehetővé. A záróküllő töredékei és az elhasadt küllők ragasztása hideg halenyvvel történt. A törésfelületre kevés ragasztó kihegyezett bambuszpálcával való felhelyezése után lehetett összeilleszteni a darabokat és megvárni a teljes száradási időt.

 

Az anyagvizsgálatot Fazekas Annamária, a restaurálást Vágány Judit végezte.

 

 

 

Az animációt Fatér Anna készítette, köszönjük a segítséget Hertelendi Amandának, a zenei aláfestét Fatér Ambrusnak.

Vissza a főoldalra: Virtuális gyűjtemény