Illatszilánkok – A Vértessi család hagyatéka

Kategória:

A kiállítást rendezte: Pamuk Lili Judit és Cséfalvay Franciska, az ELTE néprajz szakos hallgatói, a Kiscelli Múzeum gyakornokai és Maczó Balázs, történész, etnográfus, a Kiscelli Múzeum muzeológusa

Helyszín: a múzeumi terei

ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS: kiscelli.jegy.hu

A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeum 2025-ben egy nagyon izgalmas hagyatékot gyűjtött be. A Vértessi család örökségének egyik legizgalmasabb aspektusa, hogy egyaránt felsejlik benne Budapest történetének 1860-1930 közötti időszaka és egy család négy generációs története. Ez a család ráadásul egy igen jól csengő foglalkozást űzött: három generáción át a város egyik legjobb illatszer-kereskedését mondhatták magukénak, ahol több nagy (ma is létező) parfüm világmárka mellett saját készítésű kölnivizeket, illatosító szereket is árusítottak.

A hagyatékkal a Kiscelli Múzeumot az üzletet 1864-ben megnyitó Vértessi Sándor ükunokái, Demjén Klára, Demjén Géza és Virágh György keresték meg. Az anyag egy része korábban már bekerült közgyűjteménybe: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményébe. Jellemzően ide kerültek a családi örökség kétdimenziós dokumentumai, illetve a család közel 700 darabos üvegnegatív gyűjteménye. Ezeket a saját készítésű felvételeket a 2. és 3. generációt képviselő Vértessi Oszkár és Árpád készítette, akik szenvedélyes fényképészként dokumentálták a város nyüzsgését: különféle eseményeket, versenyeket, felvonulásokat, temetéseket, és olyan helyszíneket, amelyeket a nagyközönség csak ritkán láthatott. Mindezek mellett számos felvétel őrizte meg a családi meghittebb pillanatait is. A feldolgozott képekből a Budapest Gyűjtemény létrehozott egy weboldalt, ahol bárki számára elérhetővé válik ez a páratlan anyag.

A most megnyíló időszaki kiállítás a két intézmény együttműködésében valósul meg.

Vértessi Sándor (1836-1897) az 1835 óta a Kristóf tér 8. szám alatt működő, Minervához címzett üzletet Lueff Mihálytól vette át 1864-ben, ahol korábban üzletvezetőként dolgozott. Talán emiatt is döntött úgy, hogy eredeti családi nevét Gumprechtről Vértessire változtatja. (A korabeli tudósítások hol -ssy, hol –ssi alakban közlik nevét. Ő maga a Vértessi alakot használta üzlete portálján.) „Kereskedői könyvvivői” múltjának és tehetségének köszönhetően üzletét már Vénushoz címezve virágoztatta fel. 1870-ben kapta meg a császári és királyi udvari szállító címet, mellyel a kiegyezés utáni Magyarország arisztokráciájának és polgárságának megkerülhetetlen üzletévé vált. Fia, Vértessi Oszkár (1866–1918) külföldi tanulmányainak, és apja mellett szerzett jártasságának köszönhetően, Sándor halálát követően felkészülten vette át az „illatszertár” irányítását. Oszkár egyaránt jól ismerte a hazai és külföldi gyártókat, illetve a vásárlói igényeket, így 1910-ben ő is megkapta a császári és királyi udvari szállítói kitüntetést. A sikeres üzleti élet mellett jutott ideje a művészeteknek is hódolni: elhivatottan fényképezte a rohamosan fejlődő budapesti városképet, gyakori utazásainak állomásait és a pezsgő társasági életét, az Epreskert árnyas lombjai alatt pedig belekóstolt a képzőművészetbe is. A Vénushoz parfüméria utolsó tulajdonosa Oszkár fia, Vértessy Árpád (1893–1950) volt. Bár kellő tapasztalattal, és a szükséges szaktudás birtokában igyekezett elődei nyomdokába lépni, az első világháború következményei okán ő lett a parfüméria utolsó tulajdonosa. A frontról egy lecsupaszított, kisemmizett fővárosba tért haza, és ezen körülmények között, végtelen igyekezete ellenére sem tudta megmenteni az egykori fényűző budapesti előkelőségek egyik legkedveltebb üzletét. 1925-ben eladta azt. Talán a kor nehézségeinek is betudható, hogy agydaganat következtében 1950-ben, 57 éves korában elhunyt.

Dr. Vámos Gabriella, etnográfus-muzeológus megnyitóbeszéde:

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégek!

A neves angol orvostörténész, Roy Porter a francia kollégájának Alain Corbinnak A bűzös és az illatos [The Foul and the Fragrant] című könyvéhez írt előszavát a következő gondolattal indítja 1986-ban: „A múlt története ma már szagtalan.” A művészetek, az építészet, a régészet szakértőinek köszönhetően szemünk a múlt képeire, fülünk a régi idők hangjaira lett érzékeny. De hány történész vállalkozott arra, hogy a korábbi társadalmak illatával ismertessen meg bennünket? (Porter 1986: V.)

Szerencsére Corbin kötetének megjelenése óta a szagok kultúrtörténete, társadalmi szerepe, egy-egy városon belül a szagok, illatok sajátos dinamikája egyre több kutató érdeklődését felkeltette – egészen odáig, hogy a 2010-es évek elején történészek, antropológusok, szociológusok Bécs, Párizs különböző korokban jellemző szagtérképét is elkészítették; így lényegében lehetővé tették, hogy a városok mindennapi életét az érzékek világán keresztül is megismerjük.

A Vértessi-hagyaték egy részét bemutató kiállítást is az teszi különlegessé, hogy egy olyan utazásra hív, amelyben a tárgyaknak – parfümös üvegeknek, kozmetikai termékeknek köszönhetően elképzelhetünk egy olyan világot, amelyben kitüntetett helye volt az illatoknak: a polgárosodó, modernizálódó főváros világa ez, ahol a tisztálkodás alapelveit és eszközeit új minták határozták meg. Vértessi Sándor jó érzékkel ismerte fel a felső középosztály, a fővárosi polgárság növekvő igényeit a rendszeres testápolás iránt: az üzletében árult angol, francia parfüm- és illatszermárkák, a könnyű, finom illatok iránti érdeklődés a polgárság erős szagok iránti toleranciájának hanyatlásával párhuzamosan élénkült meg egy olyan időszakban, amikor a társadalom elit rétegében az ápoltság a siker és a kifinomultság szinonimákká váltak.

Ugyanakkor a kiállítás nemcsak egy üzlet történetére fókuszál – hiszen a Vértessi család négy generációjához kapcsolódó jegyzeteken, fényképeken, tárgyakon keresztül láthatjuk, hogyan fonódott össze egy vállalkozás, egy város és egy család sorsa. Látjuk a siker időszakát, amikor az üzlet császári és királyi udvari szállítóvá vált, és látjuk azt is, ahogyan a történelem – az első világháború, a trianoni területvesztés – alapjaiban rengeti meg az addig megszokott életet, ezért az akkori tulajdonosa Vértessy Árpád az üzlet eladása mellett dönt. Előttünk van tehát egy család, amely tagjai dolgoznak, utaznak, barátságokat ápolnak és közben – Budapest történetének részévé is válnak. És van ebben a történetben még valami különösen szép: mindazok a tárgyak, amelyeket láthatunk, történetek, amelyeket olvashatunk, azért maradhattak fent, mert a leszármazottak megőrizték őket. Így került ez a különleges hagyaték a múzeumba, ahol mára az állandó kiállítás egy-egy pontjához társítva annak részleteit, új kontextusban ismerhetjük meg egyes elemeit.

És ha mindez még nem lenne elég, a ma megnyíló tárlat abból a szempontból is rendhagyó, hogy két néprajz szakos egyetemista hallgató készítette. Ők nyár óta megtapasztalhatták azt, hogy amikor a tárgyak egy múzeumba kerülnek, nem egyszerűen csak gyűjteménygyarapítás történik. Valami sokkal több, hiszen a tárgyakkal együtt emberi sorsok, történetek is érkeznek.

Köszönöm a figyelmüket!"

Kapcsolódó programok, tárlatvezetések: Mi zajlik épp?

FONTOS LÁTOGATÁSI INFORMÁCIÓK:

A kiállítóterek limitált befogadóképessége miatt kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben nem programrésztvevő, lehetőség szerint a programok idején kívülre szervezze látogatását.

Az időszaki kiállítások a kapcsolódó programokon kívül is megtekinthetőek a múzeum nyitvatartási idejében: keddtől-vasárnapig, 10 és 18 óra között.

Programjeggyel adott napon a múzeum állandó és időszaki kiállításai megtekinthetőek.

Túra/Sétajeggyel 30 napon belül a múzeum állandó és időszaki kiállításai megtekinthetőek.