A hónap műtárgya

2019/június - Szirtes János (1954-): Fekvő fa, 1997
vászon, akril, tus, 240x200 cm

Szirtes János sokszorosító grafika szakon végzett a Képzőművészeti Főiskolán 1980-ban, de már 1972-ben ismertté vált művészi akcióiról, a Vajda Lajos Stúdió művészeivel együttműködve. Igazi mesterének Erdély Miklóst tekintette, részt vett az Erdély vezette Indigo-csoport munkájában. 1989 óta tanít az Iparművészeti Főiskolán (ma: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), ahol 2007-től szak-és tanszékvezető. Számos köz- és magángyűjteményben megtalálhatók művei. 
 
A történelem előtti ember ösztönéletének nyomait kutatja a művészi cselekvésben, a személyes mítoszt, a kultikus megnyilvánulásokat helyezve a középpontba. Változatos műfajú munkáiban szabadon vegyíti a művészi technikákat. Erdély Miklós hatása leginkább a performance műfaj elsőségén mérhető le Szirtesnél. Ő is az akcióból indul ki munkásságában: a szobrászati, filmművészeti, zeneművészeti darabjaiban a happeningből, a festészeti és grafikai műfajokban pedig a gesztusból.
 
Nincs ez másként Fekvő fa – fekvő kristály című sorozatában sem, amelyet 1997-ben készített el és mutatott be a Kiscelli Múzeum Templomterében. E sorozat egyik darabját vásárolta meg a művésztől a Múzeum, amely eredetileg installáció részét alkotta bár, de önállóan is érvényesülhet. Miközben Szirtes visszautal korábbi, nagyméretű akvarell akciófestményeire, ezúttal a festészeti gesztusok közös témába rendeződnek. A korábban jellemző totemszerű jelek, lenyomatok helyét tudatosan irányított, kötöttebb formák veszik át. A kompozíciót a határozott, éles és az elmosódó, véletlenszerű felületek dinamikus kölcsönhatása uralja. A gyorsan száradó, biztos kezet igénylő tusból egy laza rácsszerkezetet és egy szárazabban megformált, fekvő helyzetű, geometrikus alakzatokból álló, kristályszerkezetű organizmusforma áll össze, mintha egy rég megkövült fát látnánk. Az interaktivitásra törekvő művész e művében is több irányban engedi hatni a néző asszociációját: az áttetsző rácsvonalak mögül kisütő, vakító fehér háttérben lüktető, vörös-narancs akril gesztusfoltokat éppúgy értelmezhetjük téli, mint rekkenő nyári képnek. Az ábrázolás nem lép ugyan ki a geometrikus és amorf jelleg közötti elvont látványtartományból, mégis időtlenségével az ember előtti vagy éppen az ember utáni földi életre látszik utalni. 
 
/Fotó: Fáryné Szalatnyay Judit/