A hónap műtárgya

2019/április - Barcsay Jenő (1900-1988): Térritmus, 1973 / Vázlat az újpesti Árpád Fürdő mozaikjához 

vászon, olaj, 60x190 cm

Barcsay Jenő harmincegy éve, 1988. április 2-án hunyt el. E kései művével emlékezünk meg róla, amelyben egyaránt hű maradt öntörvényű művészi elveihez, művészetpedagógiai munkásságához és nagy sikerű köztéri alkotásaihoz.

Az 1929-ben megalakult Szentendrei Festők Társaságának egyik vezető alkotójaként, majd 1945-től a rövid életű Európai Iskola művészcsoport tagjaként komoly szakmai elismeréseket kivívó Barcsay Jenő 1949-ben kezdett nagyméretű muráliákkal foglalkozni. Az ekkor bekövetkezett igen kedvezőtlen politikai változások miatt azonban csak az 1960-as évek közepétől vált lehetővé a tervek megvalósítása. A miskolci egyetemi könyvtárban, a fővárosi Hevesi Sándor téri színházépületben, majd a szentendrei megyei könyvtárban felállított mozaikképek sikere után, köztiszteletben álló művészként érte Barcsayt 1973-ban az épülő újpesti Árpád Fürdőbe szánt fali mozaikról szóló állami megrendelés. Bene László és Szentmártoni Ferenc építészek kezdettől fogva számoltak Barcsay alkotásával a fürdő tervezésekor, mert a fürdő körül formálódó új városrészt reprezentatív kortárs műalkotással kívánták gazdagítani.
Az idős Barcsay e megrendeléshez festett olajvázlatában sem tagadta meg a korai kubista tanulmányokból és a szentendrei építészeti motívumokból rigorózus következetességgel építkező, egyszerűsítő és összesítő, zárt, geometrikus jellegű látásmódját. A fürdő közönségét elszórva, bújtatottan elhelyezett emberalakokkal, kapuívekkel idézi meg. A nyüzsgő, mozgalmas atmoszférára a síkban ábrázolt, játékosan nyíló-csukódó, ritmikusan ismétlődő térelemekkel utal. Az addig elkészült mozaikok gyakorlati tapasztalatával a korábbiaknál rugalmasabban viszonyult a mester az olajfestés és a mozaiktechnika különböző jellegéhez. Nemcsak egyes látványelemeken változtatott itt-ott, ahol a nagyobb lépték megkövetelte, hanem végül kibővítette és két részre bontotta kompozícióját. A falképen festményünk sötét, komor, redukált színvilágához képest lényegesen világosabb, oldottabb, változatosabb árnyalatok is felragyognak. A precizitásáról ismert művész maga is tevékenyen részt vett a mozaik kivitelezésében, ragaszkodott a nemes alapanyag – muranói üveg – beszerzéséhez, időt, költséget nem kímélve. Az Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda épületét, s benne az egymással szemben álló falakon elhelyezett kész kompozíciót az akkori pártállami ünnepekhez igazodva, 1974. november 7-én avatták fel. A felavatás után három évvel vásárolta meg a művésztől jelen vázlatát múzeumunk.
Barcsay monumentális köztéri munkája az épületet is túlélte, amibe tervezték. 2007-ben a fürdő üzemeltetését és karbantartását gazdaságtalannak ítélték, ezért a nagyközönség előtt bezárták. Tíz év elteltével lebontották a leromlott állagú fürdőt, de a mozaikképeket, a művész jogutódai által vezetett Barcsay Alapítvány közbenjárására szakszerűen leválasztották. A két mozaikkép a felújított Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő fedett uszodájában kapott helyet 2018-ban, immár egyetlen falfelületen.