Az MSZMP egykori XIII. kerületi székháza

 

Az MSZMP egykori XIII. kerületi székháza
1139 Budapest, Váci út 71. 
 
47.533336, 19.067804
Az épület tervezője: Pázmándi Margit építész (ÁÉTV)
tervezés: 1975, építés: 1975-79
 
Dokumentálás: 2020 február
Fotók: F. Szalatnyay Judit, koncepció: Branczik Márta, munkatárs: Gál Csaba
 
 
Az épület korabeli ismertetése:
P. M. (Pázmándi Margit): Budapest, XIII. kerületi MSZMP Székház. Magyar Építőművészet, 1980. 2. pp. 46-49.
dr.Kubinszky Mihály: Az angyalföldi új pártszékház. Építészeti kritika. Budapest, 1980. 3. pp.17-19.
 
Az épület tervezésekor, a környék még rendezetlen volt, nem dőlt el, hol és milyen épületek állnak majd itt. De Angyalföld munkásmozgalmi múltjára tekintettel, az ország akkori uralkodó pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt kerületi székházának mindenképpen megfelelő hangsúlyt kellett kapnia, ezt szolgálta az épület ünnepélyes szimmetriája, és a konferenciateremhez közvetlenül vezető teátrális külső lépcsősor. Valószínűleg ezért került a bejárattal ellentétes homlokzatra az egyébként értelmezhetetlenúl nagy díszerkély is. Egykor az épület hármas tagolású földszinti bejárata az előcsarnokba vezetett, itt volt a legtöbb kiszolgáló funkció (büfé, étterem, könyvárus, pihenőszobák, hat telefonfülke!), de sok iroda is, pl. a KISZ-titkáré vagy a Munkásőr parancsnokságé. Az előcsarnokból szintén három párhuzamos lépcsősoron lehetett eljutni az épület centrumában lévő konferenciateremhez. Ez a terem eredetileg három szint magas volt, hatalmas fesztávolságát acél rácsostartó hidalta át, belülről pedig merészen ívelő álmennyezet fedte (mára ezt elbontották, mert a termet pénztárcsarnokká alakították, legfelső szintjét beépítették). Az irodák, adattárak (pl. káder-nyilvántartó) és a marxizmus – leninizmus oktatására szolgáló szemináriumi termek többsége, a megfelelő benapozás miatt a 2. és 3. emeleti homlokzatokra került.
 
Az épület külső képén elsősorban a homlokzatok konzolossága és a (mára részben sajnos átszínezett) előregyártott, nyersbeton napvédő lamellák adta plasztikusság dominál, eszünkbe juttatva egyes brutalista épületeket (pl. Birmingham Central Library, J. Madin, 1974). Ez tudatos döntés eredménye lehetett, az aktuális irányzatokra nagyon érzékeny építésznő, V. Pázmándi Margit (1930-1995) meg is fogalmazta: „A szabadon álló épületet „térplasztika”-ként kívántuk megformálni, az ismertetésünk első részében elmondottak miatt. Plaszticitását a külső lépcsők, a jellegzetes árnyékoló lamellák választott nagyságrendje adja. Az épület arányával, formakezelésével a Bauhaus funkcionalizmusán túllépve a post-modern építészetre is utalni kívánt.” 
 
Ha ez a „post-modern” nem is az a posztmodern, de egyértelmű a tervezőnő deklarált eltávolodása a modernizmustól. Különös módon az épület jóval később mégis megkapta az 1980-ban megelőlegezett posztmodernt: harmadára szűkített bejárata előtt a legutóbbi átépítés óta oszlopos-timpanonos kapuépítmény várja az Államkincstár és a Kormányhivatal ügyfeleit (sajnos az új funkciók miatt a teljes dokumentálásra nem kaphattunk engedélyt).
 
 

 

 

Galéria

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 
     
     
   

 

További projektek: VIRTUÁLIS LELETMENTÉS